SCIENTIFIC JOURNAL OF THE
Hungarian Society of Urology
  
  

Vaginal pessary therapy in the conservative treatment of pelvic organ prolapse

DOI: 10.22591/magyurol.2026.2.olaho.55

Authors:
Oláh Orsolya dr.1, Majoros Attila dr.2
1Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest
2Urológiai Klinika és Uronkológiai Centrum, Semmelweis Egyetem, Budapest

Summary

Recurrent urinary tract infections represent a common challenge in urological practice and are associated with a considerable reduction in quality of life and increased healthcare utilization. Antibiotic therapy remains effective for the treatment of acute infections; however, repeated administration adversely affects the physiological balance of the microbiome and promotes the development of antimicrobial resistance. Recent studies have demonstrated that, beyond the presence of uropathogenic bacteria, host related factors such as the microbiome and immune response play a key role in the development and recurrence of urinary tract infections.
Advances in molecular diagnostic techniques have confirmed that the urinary tract is not sterile but has its own dynamically changing microbiome closely interconnected with the gut and vaginal mic­robiota. Disruption of this microbial balance may facilitate colonization by uropathogenic bacteria and contribute to infection recurrence.
These insights have led to increased interest in antibiotic sparing preventive strategies. Oral immunomodulation based on Escherichia coli lysates enhances mucosal immune defense mechanisms of the urinary tract without exerting direct antibacterial effects or compromising microbiome integrity. Clinical studies and meta-analyses have shown that this approach reduces the frequency of recurrent urinary tract infections and decreases the need for antibiotic therapy. The aim of this review is to summarize the role of the microbiome in the pathogenesis of recurrent urinary tract infections and to highlight the importance of immunomodulation.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2026 | 38. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM

 

Összefoglalás

A kismedencei szervi süllyedések (pelvic organ prolapse, POP) a női populáció jelentős részét érintő, az életminőséget rontó kórképek, amelyek elsővonalbeli kezelésébe tartozik a konzervatív terápia részét képező hüvelyi pesszáriumterápia is. A hüvelyi pesszáriumok több évszázados múltra visszatekintő, hatékony és reverzibilis eszközei a prolapsus nem műtéti kezelésének. A közlemény célja a hüvelyi pesszáriumterápia szerepének áttekintése a kismedencei süllyedések kezelésében, különös tekintettel a történeti háttérre, a hazai és nemzetközi ajánlásokra, az indikációkra és kontraindikációkra, valamint a pesszáriumtípusok alkalmazási elveire, különös tekintettel az urológiai gyakorlatban. A brit NICE és az UK Clinical Guideline for best practice in the use of vaginal pessaries ajánlásai alapján ismertetjük a leggyakoribb és a ritkább szövődményeket, valamint azok megelőzésének és utánkövetésének alapelveit. A betegpreferenciák figyelembevételével a pesszáriumterápia biztonságos, költséghatékony és hosszú távon is fenntartható alternatívát jelent a sebészi kezeléssel szemben, megfelelő betegkiválasztás és rendszeres kontroll mellett.

 

Bevezetés

A kismedencei szervi süllyedések (pelvic organ prolapse, POP) a hüvelyfalak, a méh, méheltávolítás után a hüvelycsonk caudalis irányba történő süllyedését jelentik a medencefenéki struktúrák meggyengülése következtében (1). A 40 év feletti nőknek több mint a felét érintik valamilyen mértékben prolapsusos tünetek (2). Egyes vizsgálatok szerint annak az esélye, hogy egy nőnek élete során prolapsus- vagy inkontinenciaműtéten kell átesnie, 20% (3, 4), ugyanakkor a kiújulási ráta 30% körüli (5), így érthető, hogy egy vizsgálat szerint a prolapsussal élő panaszos betegek csaknem kétharmada választana nem műtéti terápiát, a pesszáriumokat is beleértve (6). A pesszáriumok olyan, hüvelybe helyezendő segédeszközök, amelyek tartós vagy (napi kontrollt igénylő típusoknál) intermittáló használata a süllyedt hüvelyfal(ak), a méh, vagy annak eltávolítása után a hüvelycsonk anatómiai repozíciójára szolgál.

Történeti áttekintés

A kismedencei süllyedések pesszáriummal történő kezelése több ezer évre nyúlik vissza, már Hippokratész is javasolta méhsüllyedésnél a gránátalma használatát (7). A középkor és a kora újkor során a pesszáriumok formavilága és anyaga fokozatosan bővült: megjelentek a fából, fémből, később gumiból készült eszközök. A 19–20. század fordulóján a nőgyógyászati tankönyvekben már részletes leírások találhatók a különböző pesszáriumtípusokról és azok indikációiról. A magyar nyelvű szakirodalom is korán beszámolt a pesszáriumterápiáról: az 1916-ban kiadott Tauffer-féle szülészeti-nőgyógyászati tankönyv többféle formai megoldást és alkalmazási javaslatot ismertet, ami jelzi, hogy a módszer már ekkor integrált része volt a prolapsus kezelésének (8). A 20. század második felében a latexből készült gyűrűpesszárium vált széles körben elterjedtté, különösen az egyszerű használhatóság és a jó tolerálhatóság miatt. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre inkább háttérbe szorultak a latexalapú eszközök, és helyüket az orvosi szilikonból készült, változatos formájú pesszáriumok vették át.

A pesszáriumkezelés helye a POP konzervatív terápiájában

A kismedencei szervi süllyedések kezelése során a nemzetközi ajánlások hangsúlyozzák, hogy a terápiás döntéshozatal középpontjában a beteg preferenciái és egyéni adottságai kell, hogy álljanak. A magyar uroginekológiai egészségügyi szakmai irányelv (9) és az Egyesült Királyságban irányadó NICE „Urinary incontinence and pelvic organ prolapse in women: management” irányelv (10) szerint minden prolapsusban szenvedő beteg esetében át kell tekinteni a kezelési lehetőségek teljes spektrumát, beleértve a kezelés nélküli obszervációt, illetve a konzervatív és műtéti lehetőségeket is, az életmódbeli tényezőket, a társbetegségeket, az életkort, a további gyermekvállalási szándékot, valamint az előző kismedencei műtéteket és az egyes lehetséges beavatkozások előnyeit és kockázatait.
A konzervatív kezelés alapját az irányelv szerint a pesszáriumkezelés mellett a testsúlyoptimalizálás, hüvelyi atrófia esetén a lokális hüvelyi ösztrogénkezelés és korai stádiumú tüneteket okozó kismedencei süllyedésnél a legalább 16 hétig tartó, fizioterapeuta által felügyelt medencefenéki torna adja (1. táblázat). A hosszú történeti fejlődés ellenére a pesszáriumterápia megítélése hosszú ideig ellentmondásos maradt. Bár eredményes, alacsony kockázatú és költséghatékony kezelési lehetőséget jelent, alkalmazása mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlatban gyakran háttérbe szorult a sebészi megoldásokkal szemben. Ennek fő oka, hogy szakemberek (még a prolapsussebészettel foglalkozó nőgyógyászok, urológusok is) kevéssé ismerik ezt a konzervatív kezelési módszert. További okok között a megfelelő oktatás és tapasztalat hiányát, részben pedig a forma- és méretválasztással kapcsolatos bizonytalanságot lehet említeni, amely utóbbi a sikeres pesszáriumbeállítás egyik kulcstényezője. Ezt támasztja alá egy közelmúltban készült francia tanulmány is, amelyben több, mint 1000 egészségügyi szakember válasza alapján a szakembereknek csak 54%-a ajánlaná a pesszáriumokat kismedencei süllyedésnél elsővonalbeli terápiának (11). Éppen ezek alapján gondoltuk, hogy szükséges az urológusokat is alapszinten tájékoztatni a pesszáriumterápia legfontosabb ismereteiről.
A fent említett NICE és a hazai irányelv szerint a pesszárium hatékony, reverzibilis és alacsony kockázatú alternatívát jelenthet mindazon kismedencei szervi süllyedésben szenvedő betegek számára, akik vagy el kívánják kerülni, vagy halasztani szeretnék a műtéti kezelést, illetve akik számára a sebészi beavatkozás valamilyen oknál fogva kontraindikált, továbbá akiknél a súlyos stádiumú prolapsusok azonnali korrekciója javasolt. Az irányelvek a pesszáriumkezelés megkezdése előtt javasolják a hüvelyi atrófia kezelését, valamint a betegek részletes tájékoztatását arról, hogy gyakran több próbálkozás szükséges a megfelelő típus és méret kiválasztásához.

Pesszáriumkezelés indikációi, kontraindikációi

Az említett irányelvek szerint (12) a hüvelyi pesszárium akkor javasolható, ha a páciens preferálja vagy elfogadja a pesszáriumkezelést, és nem állnak fenn kontraindikációk. A pesszárium alkalmazása rövid és hosszú távú konzervatív kezelési lehetőségként is szóba jön, feltéve, hogy a beteg megérti a rendszeres kontrollvizsgálatok szükségességét, vagy alkalmas az önálló pesszáriumhasználatra.
A pesszárium átmeneti megoldásként ajánlható olyan betegek számára, akik még nem zárták le a gyermekvállalást, vagy akiknél a definitív sebészi megoldás későbbre halasztandó. Emellett a pesszárium használható diagnosztikus-terápiás eszközként is, például a prolapsus csökkentésének a vizelet- és székletürítési funkciókra gyakorolt hatásának megítélésére a műtéti kezelés mérlegelése előtt. Emellett nagyon fontos indikáció a nagy méretű urogenitalis prolapsusok (POP-Q stádium III.–IV.) által okozott súlyos panaszok (vizeletretenció, obstipáció, felső húgyúti pangás, vagy a prolapsus miatti fájdalmas ülés, állás, mozgás stb.) akut ellátása, amely pesszáriumfelhelyezéssel sokszor azonnal orvosolható.
Az idézett irányelvek világosan rögzítik azokat az állapotokat, amelyek fennállása esetén pesszárium nem alkalmazható; ezeket a 2. táblázatban foglaltuk össze. Ide tartozik, ha a páciens nem képes rendszeres kontrollvizsgálatokon részt venni, és az önálló pesszáriumhasználat sem kivitelezhető. Kontraindikációnak számít az aktív hüvelyi vagy kismedencei fertőzés, gyulladásos állapot, ismeretlen eredetű hüvelyi vérzés vagy folyás, illetve vulvovaginalis vagy cervixmalignitás. Nem javasolják a pesszárium használatát, ha a beteg korábban kismedencei sugárkezelésben részesült, ha a hüvelyfal súlyosan atrófiás és nem reagál előkezelésként alkalmazott lokális ösztrogénre, továbbá, ha a hüvely anatómiailag túl szűk vagy túl rövid a pesszárium stabil és megfelelő pozícionálásához. Kontraindikációt jelent továbbá a korábban beültetett szintetikus hüvelyi háló eróziójának jelenléte. Kognitív deficit vagy demencia esetén mindig egyéni mérlegelés szükséges, mivel ezek az állapotok befolyásolhatják a beleegyezés érvényességét és a biztonságos utánkövetést.

Pesszáriumtípusok és alkalmazási elvek

Használatuk szerint a pesszáriumok két fő csoportra oszthatóak. A tartós viselésűek felhelyezés után állandóan a hüvelyben vannak, és legelterjedtebb formájuk a gyűrű vagy a membránnal ellátott gyűrű (ring with support), és a Gellhorn-pesszárium. Ide tartozik még a helykitöltő donut, a felfújható ballonpesszárium is, utóbbiakat is a szakorvos helyezi fel és ellenőrzi rendszeresen (13).
A másik csoportba a napi kontrollt igénylő pesszáriumok tartoznak, amelyeket a páciensek reggelente helyeznek fel a hüvelybe és lefekvés előtt távolítanak el. Előnyük, hogy nem alakulnak ki a hüvelyben olyan nyomáspontok, ahol a tartósan csökkent vérellátásnak köszönhetően hüvelyfali eróziók jöhetnének létre (14). Legelterjedtebb formájuk a perforált kockapesszárium 6 homorú oldallal és több perforációval, amelyen keresztül a hüvelyváladék ürülni tud. Fontos megemlíteni, hogy szemben a tartós használatú pesszáriumokkal,, a napi kontrollt igénylő pesszáriumok eltávolítása esténként kötelező. Ha a beteg ezt nem végzi el rendszeresen, a pesszárium által okozott vákuumhatás miatt hüvelynyálkahátya-sérülések, illetve súlyosabb szövődmények is kialakulhatnak. A klinikumban leggyakrabban használt pesszáriumformákat az 1. ábrán tüntettük fel, és a 3. táblázatban foglaltuk össze.

A pesszárium kiválasztása és méretezése anatómiai mérések alapján, „trial and error” módszerrel történik, ennek vezérfonalát az 5. táblázatban mutatjuk be. A behelyezés után ellenőrizni kell a spontán vizeletürítést, a vizeletretenciót, valamint az esetleges, „de novo” vizeletinkontinencia kialakulását. Általában annál jobbak az esélyek a sikeres pesszáriumpróbára, minél jobb állapotban vannak a felületes és a mély gátizmok, amelyeken a pesszáriumok meg tudnak támaszkodni. Egy vizsgálatban hüvelyi szüléskor sérült mély medencefenéki (m. levator ani) izomsérülés mellett magasabb arányban látták a gyűrűpesszárium kilökődését, mint ép levator ani izomzat mellett, ami szintén az izomzatnak a pesszárium alátámasztásában játszott fontos szerepét mutatja (15).
A felhelyezés után az első kontrollvizsgálat két héten belül, majd jellemzően 3–6 havonta javasolt a pesszárium eltávolításával és hüvelyi vizsgálattal kiegészítve. Ha a pesszárium megfelelően funkcionál és szövődmény nem észlelhető, ugyanazon pesszárium (típus és méret azonos) visszahelyezhető, ellenkező esetben alternatív pesszáriumtípus alkalmazása mérlegelendő. Egy adott pesszárium 3–4 éven keresztül alkalmazható, ha időközben nem sérült meg. A pesszáriumtípus megválasztásakor kiemelt jelentőségű a páciens szexuális aktivitása. A gyűrűpesszáriumok mellett esetenként még sikeres is lehet a szexuális együttlét, de általában sikertelen vagy fájdalmas, míg a többi tartós viselésű pesszárium (pl. Gellhorn, shelf) használata a penetratív együttlétet szinte teljesen ellehetetleníti. A napi kontrollt igénylő kockapesszárium mellett az esti eltávolítás után nincs akadálya a penetratív szexuális együttlétnek, így szexuálisan aktív betegeknél gyakorlatunk szerint konzervatív terápia esetén az elsődleges választás a kockapesszárium. Az irányelvi ajánlások szerint a szexualitás kérdésének a pácienssel történő megvitatása elengedhetetlen, mivel a nem megfelelő pesszáriumválasztás a terápia korai megszakításához vezethet.

A pesszáriumkezelés során leggyakrabban előforduló szövődmények

Fontos a lehetséges szövődményekkel kapcsolatos betegtájékoztatás (lásd 4. táblázat). A hüvelyfali eróziók megelőzése vagy időben történő felismerése érdekében az irányelvek hangsúlyozzák, hogy a pesszáriumot – ahogy fentebb említettük – szakorvosi vizsgálat keretein belül legalább 6 havonta el kell távolítani és a hüvelyfalat feltárással szükséges ellenőrizni. Saját gyakorlatunkban ezt háromhavonta végezzük. Így még a viszonylag nehezen eltávolítható Gellhorn-pesszáriumok kontrollvizsgálatát is könnyen el tudjuk végezni. Többéves tapasztalatunk szerint a napi eltávolítást igénylő kockapesszáriumok esetében ilyen rendszerességű kontrollra nincsen szükség, ezen betegek esetében elegendő az évenkénti megjelenés.

Gyakoribb szövődmények

  • fokozott hüvelyi folyás
  • a hüvelyhám eróziója vagy felszínes hámsérülése
  • hüvelyi vérzés
  • diszkomfortérzés
  • a pesszárium kiesése
  • vizelet-, illetve székletürítéssel kapcsolatos „de novo” tünetek, amelyek magukban foglalhatják:
    – az addig okkult stresszinkontinencia megjelenését a prolapsus reponálása miatt,
    – sürgető vizelési vagy székelési ingert,
    – vizeletretenciót vagy obstruktív székletürítési panaszokat a pesszárium nyomáshatásának következtében

Ritkább szövődmények

  • hüvelyfali ulceráció (ha nem gyógyul, szövettani mintavétel és a pesszáriumterápia megszakítása indokolt)
  • a pesszárium eltávolításának nehézsége
  • hüvelyi infekció
  • incarceratio (a pesszárium a hüvely vagy a cervix szöveteibe ágyazódik)
  • fisztula kialakulása

Pesszáriumok anyaga, pesszáriumok cseréje

A modern pesszáriumok döntő többsége biokompatibilis polimeranyagokból készül, leggyakrabban orvosi szilikonból, ritkábban etilén-vinil-acetát kopolimerekből, termoplasztikus poliuretánból vagy PVC-alapú anyagokból. Az anyagválasztás meghatározza a pesszárium rugalmasságát, tartósságát, tisztíthatóságát és viselési komfortját, ezáltal közvetve a beteg együttműködését is (16). A szilikon előnyei közé tartozik a non­abszorbens tulajdonság, az alacsony mikrobiális adhézió, a hipoallergén jelleg, valamint a hosszú élettartam, ami lehetővé teszi a többszöri tisztítást és sterilizálást.
A hüvelyi környezet hatására a pesszáriumok klinikai használat során elszíneződhetnek cervikovaginális váladék, vér vagy egyéb biológiai tényezők következtében. Ez az elszíneződés a rendelkezésre álló adatok szerint nem befolyásolja az eszköz mechanikai tulajdonságait vagy terápiás hatékonyságát, ugyanakkor esztétikai szempontból zavaró lehet a betegek számára, és negatívan hathat a hosszú távú elfogadásra. A klinikai gyakorlatunkban ezért – a funkcionális élettartamtól függetlenül – a pesszáriumok háromévenkénti cseréjét javasoljuk, elsősorban a betegkomfort és a compliance javítása céljából.

Urológiai szempontok a pesszáriumterápiában

Mivel a kismedencei szervi süllyedések a kórképek előrehaladásával egyre gyakrabban okoznak obstruktív vizeletürítést, részleges vagy teljes vizeletretenciót és következményesen visszatérő húgyúti infekciókat, így ezek a páciensek az urológiai betegellátásban is gyakran megfordulnak. Ezen betegeknél a pesszáriumkezelés egyik legnagyobb előnye, hogy gyors, alacsony kockázatú és azonnali segítséget nyújt a prolapsus reponálására és a következményes funkcionális panaszok enyhítésére. A prolapsus pesszáriummal történő reponálása gyakorlatilag azonnal megszüntetheti a dysuriát és a retenciós panaszokat, emellett felszínre hozhatja az okkult stresszinkontinenciát, ami a további diagnosztikát és terápiás döntést segíti.
A megfelelő pesszáriumtípust a prolapsus típusa és stádiuma, a szexuális aktivitás és a beteg önmenedzselési képessége alapján javasolt meghatározni. A pesszáriumtípust illetően nincsenek kőbe vésett szabályok, bizonyos betegeknél több típus is megfelelő lehet, így a következő ajánlások nem kötelező érvényűek, inkább csak gyakorlati példák. Izolált cystocele esetén idősebb, szexuálisan nem aktív betegeknél elsőként membrános gyűrű (ring with support) javasolható. Az előbbi kiesése vagy elégtelen hatása esetén térkitöltő típus, például donut típusú pesszárium mérlegelhető. Teljes uterovaginalis vagy hüvelycsonkprolapsus esetén a kiesés esélyének csökkentése érdekében a stabilan pozícionálódó Gellhorn, néha esetleg donut típusú pesszárium javasolható. Szexuálisan aktív, önálló kezelésre alkalmas betegeknél a pesszáriumok közül a napi eltávolítást igénylő kockapesszárium javasolt első választásként.

Következtetések

A hüvelyi pesszáriumterápia a kismedencei szervi süllyedések konzervatív kezelésének hatékony, reverzibilis és alacsony kockázatú eszköze, amely megfelelő indikáció esetén rövid és hosszú távon egyaránt alkalmazható. A nemzetközi irányelvek és a rendelkezésre álló szakirodalom alapján a pesszáriumkezelés különösen előnyös azoknál a betegeknél, akik a műtéti beavatkozást el kívánják kerülni vagy halasztani szeretnék, illetve akiknél a sebészi megoldás kontraindikált, továbbá akiknél a súlyos stádiumú prolapsus akut panaszokhoz vezet, amelyeket azonnal kezelni szükséges. A kezelés sikerességének kulcsa a gondos betegkiválasztás, a megfelelő pesszáriumtípus és -méret egyénre szabott megválasztása, valamint a beteg részletes tájékoztatása és aktív bevonása a döntéshozatalba.
A pesszáriumterápia integrált megközelítést igényel, amely magában foglalja az életmódbeli tanácsadást, szükség esetén a lokális hüvelyi ösztrogénkezelést és a medencefenéki izomtréninget. A rendszeres utánkövetés és a szövődmények korai felismerése elengedhetetlen a biztonságos alkalmazáshoz és a hosszú távú compliance fenntartásához. A szexuális aktivitás, az „önmenedzselési” képesség és az egyéni élethelyzet figyelembevétele a pesszáriumválasztás során alapvető jelentőségű, mivel ezek jelentősen befolyásolják a kezelés elfogadottságát és fenntarthatóságát.
Összességében a hüvelyi pesszáriumok megfelelő szakmai gyakorlattal és a rendszeres kontrollt lehetővé tevő strukturált ellátási rendszerben alkalmazva a kismedencei szervi süllyedések kezelésének értékes, azonban jelenleg még sok helyen alulértékelt alternatíváját jelentik. A legfontosabb, hogy gondoljunk a pesszáriumterápia lehetőségére, ha POP-panaszokkal jelentkező beteget vizsgálunk. A fenti szempontok figyelembevételével a beteg számára a típusában és méretében legideálisabb pesszáriumot nemcsak a nőgyógyászati, hanem az urológiai gyakorlatban is kiválaszthatjuk, felhelyezhetjük és a beteget rendszeresen ellenőrizhetjük.

Irodalom

1. Haylen BT, Maher CF, Barber MD, et al. An International Urogynecological Association (IUGA) / International Continence Society (ICS) joint report on the terminology for female pelvic organ prolapse (POP). Int Urogynecol J 2016; 27(2): 165–194. https://doi.org/10.1007/s00192-015-2932-1

2. Slieker-ten Hove MCP, Pool-Goudzwaard AL, Eijkemans MJC, et al. The prevalence of pelvic organ prolapse symptoms and signs and their relation with bladder and bowel disorders in a general female population. Int Urogynecol J Pelvic Floor Dysfunct 2009; 20(9): 1037–1045. https://doi.org/10.1007/s00192-009-0902-1

3. Wu JM, Matthews CA, Conover MM, et al. Lifetime risk of stress urinary incontinence or pelvic organ prolapse surgery. Obstet Gynecol 2014; 123(6): 1201–1206. https://doi.org/10.1097/AOG.0000000000000286

4. Smith FJ, Holman CD, Moorin RE, et al. Lifetime risk of undergoing surgery for pelvic organ prolapse. Obstet Gynecol 2010; 116(5): 1096–1100. https://doi.org/10.1097/AOG.0b013e3181f73729

5. Olsen AL, Smith VJ, Bergstrom JO, et al. Epidemiology of surgically managed pelvic organ prolapse and urinary incontinence. Obstet Gynecol 1997; 89(4): 501–506. https://doi.org/10.1016/S0029-7844(97)00058-6

6. Kapoor DS, Thakar R, Sultan AH, et al. Conservative versus surgical management of prolapse: what dictates patient choice? Int Urogynecol J Pelvic Floor Dysfunct 2009; 20(10): 1157–1161.
https://doi.org/10.1007/s00192-009-0930-x

7. Barbalat Y, Tunuguntla HSGR. Surgery for pelvic organ prolapse: a historical perspective. Curr Urol Rep 2012; 13(3): 256–261. https://doi.org/10.1007/s11934-012-0249-x

8. Tauffer V, Tóth I. A nőgyógyászat kézikönyve. II. kötet. Budapest; 1916.

9. Egészségügyi szakmai irányelv az urogynekológiáról. Belügyminisztérium, Egészségügyi Államtitkárság; Egészségügyi Szakmai Kollégium. 2024. augusztus 30.

10. National Institute for Health and Care Excellence (NICE). Urinary incontinence and pelvic organ prolapse in women: management (NICE guideline NG123). London: NICE; 2019. PMID: 31211537.

11. Pizzoferrato A-C, Nyangoh-Timoh K, Martin-Lasnel M, et al. Vaginal Pessary for Pelvic Organ Prolapse: A French Multidisciplinary Survey. J Womens Health (Larchmt) 2022; 31(6): 870–877.
https://doi.org/10.1089/jwh.2021.0229

12. Lough K, Davies J, Smith G, et al. UK clinical guideline for best practice in the use of vaginal pessaries for pelvic organ prolapse. London: United Kingdom Continence Society; 2021.

13. CooperSurgical. Milex® termékoldal. Elérhető:
https://www.coopersurgical.com/products/?brand_name=milex

14. Nemeth Z, Nagy S, Ott J. The cube pessary: an underestimated treatment option for pelvic organ prolapse? Subjective 1-year outcomes. Int Urogynecol J 2013; 24(10): 1695–1701. https://doi.org/10.1007/s00192-013-2093-z

15. Cheung RYK, Lee JHS, Lee LL, et al. Levator ani muscle avulsion is a risk factor for expulsion within 1 year of vaginal pessary plac

16. McCoy CF, Barry HE, Boyd P, et al. Discolouration of vaginal devices during clinical use: a narrative review of the scientific literature and a thematic analysis of Reddit posts. npj Womens Health 2025; 3: 61. https://doi.org/10.1038/s44294-025-00111-w