Roles of mid-urethral sling procedures in the management of uncomplicated female stress urinary incontinence

DOI: 10.22591/magyurol.2021.1.kenyeresb.3

Author:
Kenyeres Balázs dr.
PTE KK, Urológiai Klinika, Pécs (igazgató: Szántó Árpád dr.)

Summary

Stress urinary incontinence is the most prevalent type of incontinence type among females. It is caused by the impaired function and damage of the structures responsible for urethral support and closure. The aim of the diagnostic workup moreover to identify the sign of stress urinary incontinence is to evaluate any potential complicating factors involving the structural changes or malfunction of lower urinary tract and pelvic organs. If the first line conservative treatment fails to cease the symptoms of incontinence, a handful of surgical options are available to choose from. Mid-urethral sling procedures represent the first-choice procedure of surgical management. Both the retropubic (TVT) and transobturator (TOT) approach has been proved to be efficacious and safe by high quality evidence of robust literature.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2020 | 33. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM

Összefoglalás

A terheléses inkontinencia a nőket érintő leggyakoribb vizeletinkontinencia-típus, amely hátterében a húgycső alátámasztását, illetve a húgycső záró működését biztosító struktúrák zavara áll. A kivizsgálás fő célja a vizeletvesztés fizikális vizsgálat során történő azonosításán túl a további esetleges komplikáló tényezők, társuló funkcionális zavarok és az alsó húgyutak és kismedencei szervek morfológiai eltéréseinek megítélése.
Amennyiben az elsővonalbeli konzervatív kezeléssel a várt eredmény nem érhető el, úgy további sebészeti kezelés jön szóba. A nem komplikált női terheléses inkontinencia gold-standard műtéti kezelési opcióit a húgycső alatti feszülésmentes szalagműtétek jelentik. Mind a retropubikus (TVT), mind a transzobturatorikus (TOT) úton vezetett szalagok hatásosságával és biztonságosságával kapcsolatosan hosszú távú, erős evidenciákon alapuló ismeretanyag áll rendelkezésre.

Bevezetés

Vizeletinkontinencia alatt értünk bármely akaratlan, a húgycsövön át jelentkező vizeletvesztést. Két legfőbb típusa a késztetéses és a terheléses inkontinencia (SUI). Előbbi alatt a sürgető késztetést követő, utóbbi esetén az erőkifejtéskor, köhögéskor vagy tüsszentéskor jelentkező akaratlan vizeletvesztést értjük (1).
Az inkontinencia előfordulásának gyakorisága az USA és Európai epidemiológiai tanulmányokban 4-70% közötti nagyfokú szórást mutat, a legnagyobb esetszámú tanulmányok alapján minden harmadik felnőtt nőt érint a probléma, a panaszok előfordulásának gyakorisága pedig az életkorral növekszik. A leggyakoribb típus a terheléses inkontinencia (13-50%), az érintett nők 5-10%-a panaszát zavaró mértékűnek éli meg (2–6). Magyarországon az Inko Fórum szervezésében történt női vizeletinkontinencia epidemiológiai felmérés során a nemzetközi adatokkal egybecsengően a nők 36%-a vallotta magát inkontinensnek, döntően kevert és terheléses inkontinencia panaszaival (7).
A terheléses inkontinencia kezelése során gyakran válik szükségessé sebészi terápia.
Magyar adatok alapján a 2020-as COVID-19 pandémiát megelőző években urológiai fekvőbeteg-osztályokon 400-500 közötti számban történt húgycső alatti feszülésmentes szalag- (MUS) implantáció (8, 9). Az Egyesült Államokban végzett epidemiológiai tanulmány alapján minden tízedik nő élete során, műtéten esik át kismedencei diszfunkcióhoz köthető inkontinencia vagy szervsüllyedés miatt (10). A terheléses inkontinencia számos olyan rizikófaktora ismeretes (átlagéletkor, elhízás, cukorbetegség), amelyek prevalenciája növekvő trendet mutat, így a jövőben a probléma okozta társadalmi teher fokozódása várható (11).

A terheléses inkontinencia kórélettana

A terheléses inkontinenciához vezető két fő mechanizmus a rhabdosphincter elégtelenségéből fakadó intrinsic sphincter defficiencia, illetve a húgycső-hypermotilitas. Utóbbi, gyakoribb forma hátterében az integrál teóriából levezethető kórélettani folyamat alapján hasűri nyomásfokozódás során a húgycső süllyed, a húgycső középszakaszának alátámasztásában résztvevő „függőágy” struktúráinak (endopelvicus fascia, pubourethralis szalag, mellső hüvelyfal, arcus tendineus fascia pelvis) elégtelensége miatt a húgycső kompressziója nem következik be. Az ebből származó elégtelen nyomástranszmisszió miatt összességében a megemelkedett hasűri nyomás meghaladja a húgycső-zárónyomást, így a vizelet a kialakult nyomásgrádiensnek megfelelően a húgycső felé akaratlanul távozik (12, 13).

Kivizsgálás és kezelés alapelvei

A legnagyobb, magas szintű evidenciákkal alátámasztott ismeretanyaggal női terheléses inkontinencia nem komplikált formáinak ellátásával kapcsolatosan rendelkezünk. A terheléses inkontinencia nem komplikált, ha az inkontinencián túl nem áll fenn panaszos kismedencei prolapsus, neurogén alsó húgyúti diszfunkció gyanúja, társuló vizeletürítési zavar, recidív húgyúti infekció, haematuria, illetve amennyiben korábban antiinkontinencia műtét még nem történt (1. ábra).
Az inkontinencia felderítésére irányuló alapvizsgálatok során egy típusos betegnél a vizeletvizsgálat eredménye negatív, ultrahangvizsgálat során veseüregrendszeri tágulat vagy érdemi vizeletreziduum nem látható, vizelési naplóban nem észlelünk gyakori vizelést, csökkent funkcionális hólyagkapacitást, gyakori sürgető késztetést. A tünetek súlyosságának megítélésében az anamnesztikus adatokon túl tüneti kérdőívek (pl. ICIQ-UI short form) és 24 órás betétteszt végzése segíthet. A kivizsgálás sarkalatos pontja a fizikális vizsgálat, amely során a terhelésre jelentkező vizeletvesztés azonosításán túl számos, a későbbi terápiás terv felállítását befolyásoló tényezőkről szerezhetünk információt (nyálkahártya-atrófia, kismedencei szervsüllyedés, medencefenék-izomerő és -koordináció, húgycső-hypermotilitas, urogenitális fisztula gyanújele, urethra-diverticulum gyanú, neurológiai gócjelek). A köhögtetésteszt (további nevei Marshall- vagy stresszteszt) könnyen kivitelezhető érzékeny módja a terheléses inkontinencia azonosításának, amelyet ideálisan a vizelési naplóban látható funkcionális kapacitás felének megfelelő hólyagteltség mellett érdemes végezni (szenzitivitás 83%, specificitás 90%) (14). A vizsgálat során figyeljük, hogy a vizelet valóban terheléskor, illetve a húgycsőből származik-e. Ettől való eltérés felvetheti urogenitális fisztula, esetleg terhelésre provokálódó akaratlan detrusorkontrakció okozta vizeletvesztés gyanúját. Q-tip-teszt során a húgycsőbe helyezett vattapálca köhögés- vagy Valsalva-manőverre történő, 30 fokos kitérést meghaladó mozgása esetén a húgycső-hypermotilitas igazolható (15, 16).Bonney, vagy hólyagnyaki elevációs tesztet a húgycsőalátámasztás-helyreállítás imitációja céljából végezhetünk, a periurethralis hüvelyfal kétoldali megemelésével. Ideális esetben a manőver során végzett ismételt köhögtetésteszt során vizeletvesztést már nem észlelünk.

A módszer létjogosultsága kérdéses, egyes irodalmi adatok szerint a módszer a húgycső direkt összenyomásával fejti ki hatását tévútra víve a vizsgálót (17). A medencefenék-izomzat állapota, izomereje és felette gyakorolt tudatos koordináció képessége tájékozódó jelleggel hüvelyi betapintás közben adott egyszerű utasításokkal felmérhető. A folyamat során megbecsülhetjük a medencefenék-torna biztosította várható terápiás hatás mozgásterét. Kismedencei szervsüllyedések (POP) vizsgálata leggyakrabban kőmetsző vagy álló helyzetben Valsalva-manőver során történik. Fontos az időfaktor, legalább 6 másodpercig kitartott Valsalva-manőver után érdemes a prolapsust értékelni, üres hólyag és lehetőleg üres rectum mellett (18, 19). Az egyes kompartmentek (elülső, apicalis, hátsó) pontos megítéléséhez a vizsgálat során speculum használata javasolt. Pontos klasszifikálásra alkalmazható POP-Q (kismedencei szervsüllyedés-kvantifikáló) rendszer időigényessége miatt a rutin gyakorlatban történő használata nem terjedt el. Gyakorlati szempontból nézve klinikai jelentősége panaszt okozó, a hymen vonalát legmélyebb pontjával proximál irányból legalább 1 cm-re megközelítő vagy ezt meghaladó súlyosabb prolapsusoknak van (POP-Q stádium II-IV.) (18, 20). A vizeletvesztés ténye Marshall-teszt során ezen prolapsusok esetén a húgycső megtöretése miatt maszkolódhat. Ezt a jelenséget okkult terheléses inkontinenciának nevezzük, felderítésére prolapsus redukciós manővereket alkalmazhatunk. A technika limitációja a standardizáció hiánya, több különböző módszerrel történő reponációs módszer alkalmazásával (pl. spekulum vagy pesszárium) a vizsgálat érzékenysége javítható (21).

Típusos, nem komplikált terheléses inkontinencia képe esetén elsővonalbeli konzervatív terápia (viselkedésterápia, fizio­terápia) további speciális vizsgálatok nélkül megkezdhetők. Komplikáló tényezők fennállása vagy invazív kezelés tervezése esetén további eszközös vagy képalkotó vizsgálatok elvégzése jön szóba. Konzervatív kezeléssel eredményesen nem kezelhető esetekben következő lépést antiinkontinens műtét végzése jelenti (2. ábra). Vita tárgyát képezi a nem komplikált esetekben a műtétet megelőző urodinamikai vizsgálatok indikációja. Az urodinamikai vizsgálatok SUI kapcsán elsősorban nem a diagnózis igazolásában, hanem adott esetben a terápiás tervet befolyásoló kritikus tényezők azonosításában (ürítési zavar, detrusor túlműködés, compliance-beszűkülés) játszik szerepet. Típusos nem komplikált SUI esetén történt vizsgálatok során az urodinamikai vizsgálatok eredménye vizsgálatok alapján nem befolyásolta sem a műtéti tervet sem az eredményességet (22, 23). Ettől függetlenül a mindennapi gyakorlatban az urodnamikai lelet ismerete segíti a betegkommunikációt és az egyénre szabott terápiás döntés meghozatalát, vitás vagy szövődményes esetekben pedig erősítik szakmai döntésünk megalapozottságát. A magyar és ICS-ajánlások minden invazív kezelés előtt ajánlják az urodinamikai vizsgálatok elvégzését, különösen komplikált esetekben, illetve amennyiben az eredmények várhatóan befolyásolják az invazív kezeléssel kapcsolatos döntést (7, 24).

Húgycső alatti feszülésmentes szalagműtétek

A húgycső alatti feszülésmentes szalagműtétek (MUS) jelentik a hazai és európai ajánlások alapján a nem komplikált női SUI elsőként preferálandó sebészeti kezelési módját. A terápiás alternatívákkal (Burch colposuspensio, autológ fascia szalag, submuscosus injekciós kezelések, műsphincter) szembeni előnyük, hogy összevethető vagy jobb eredményességük mellett minimálinvazívak, szövődményarányuk kedvezőbb, amelyet a témába vágó robosztus irodalom erős evidenciái támasztanak alá. Ezen ismeret birtokában az Európai Urológus Társaság 2017-ben, a szintetikus graftokkal szembeni bizalmatlanság érájában konszenzusnyilatkozatot adott ki a MUS-műtétek biztonságos alkalmazhatóságáról (7, 25–28).
A műtét minimálinvazív eljárás, amely során mellső hüvelyfali feltárásból a húgycső középszakaszának és két oldalának felpreparálását követően a húgycső alá feszülésmentesen makroporózus (>75 µm-es pórusméret) szintetikus, monofil, polipropilén-szalagot helyezünk, a húgycső alátámasztásának helyreállítása céljából (25). A szalag vezetésének útja alapján két fő műtéti típust különböztetünk meg. 1996-ban Ulmsten által leírt technika (TVT) során a szalag elvezetése retropubikusan történik, a 2001-ben Delmore által leírt újabb technika (TOT) esetén pedig a Retzius-tér elkerülésével transzobturatorikusan a lágyékhajlat felé végezzük. Utóbbi technika kiküszöböli a TVT- műtétek során magasabb arányban előforduló hólyagperforáció és a következményesen szükséges intraoperatív ellenőrző cisztoszkópia problémakörét (29, 30).
A műtétet steril vizelet mellett végezzük, a perioperatív időszakban fertőtlenítő hüvelyöblítést, antibiotikum- és LMWH-profilaxist alkalmazunk, posztoperatív 24 órás per urethram katéterviselést követően vizelési próbát végzünk a korai ürítési zavar ellenőrzése céljából. Emissziót követően javasolt az erős fizikai tevékenység és a coitus legalább 6 hetes kerülése.

Eredményesség, biztonságosság, szövődmények

A MUS-műtéteket vizsgáló számos, 5-10 éves utánkövetéssel rendelkező randomizált kontrollált vizsgálatok, 15 éves utánkövetést meghaladó kohorszvizsgálatok, áttekintő közlemények és metaanalízisek lelhetőek fel az irodalomban. Mind a TOT-, mind a TVT-műtét esetén teljes kontinenciát vagy jelentős javulást jelentő 75-90% objektív, 85% feletti szubjektív 5 éves; 50-90%-os 10 éven belüli szubjektív terápiás sikerrel számolhatunk, majd idővel lassan csökkenő, 71-76%-os 10 éven túli eredményességre számíthatunk (25, 28, 30–36). A két módszert összehasonlítva TVT esetén kisfokú objektív terápiás előny (8%), TOT-műtétet követően pedig magasabb szubjektív terápiás siker és betegelégedettség volt látható (33).
Szövődmények tekintetében TVT esetén hólyagperforáció gyakoribb veszélyével (3,9% vs. 0,5%) és vizelési nehezítettség magasabb kockázatával, TOT esetén gyakoribb lágyéki fájdalommal (1,8-4%) kell számolni (34, 35). TOT esetében 10 éves utánkövetés során ürítési panaszok kb. 23%-ban, késztetéses panaszok 14%-ban fordultak elő. Posztoperatív de novo POP kialakulása egyik technikánál sem volt jellemző (0,5%) (28). További súlyos szövődmények előfordulása ritka, ide tartoznak a Retzius-tér felőli vérzések, ér-, bél-, idegsérülések. 5 éven belüli szalagerózió a betegek kb. 1,7%-ánál fordul elő, akár több évvel a műtéteket követően is, amely adat felhívja a figyelmet a betegek hosszú távú nyomonkövetésének szükségességére (33). Recidiváló SUI miatt 5-10 éven belül a betegek 2,4-8%-a esik át reoperáción (28, 34, 35).
Műtéttechnikát tekintve a TVT lentről-fel irányba történő vezetése esetén jobb eredményesség látható, TOT-műtét esetén kintről-be technika esetén több hüvelyperforáció, bentről-ki technika esetén gyakoribb posztoperatív vizelési nehezítettség fordult elő (34). TOT esetén RCT során vizsgálták az intraoperatív köhögtetésteszt eredményességét a szalagfeszesség beállítása tekintetében. Akiknél az intraoperatív teszt alapján végezték a szalagfeszesség beállítását, azoknál gyakoribb volt a korai posztoperatív vizelési nehezítettség (10 vs. 2%), és a lágyéki fájdalom (10 vs. 2%), ellenben nem találtak előnyt a terápiás siker mértékében (37).
Összefüggés látható a műtét hatásossága és az azt végző operatőr műtéti volumene között. Egy nagy esetszámú, hosszú távú kohorszban (17 000 beteg, 9 éves utánkövetés) azon operatőr betegeinél, aki évi 40 műtéti szám felett operál, 25%-kal
kisebb volt a recidív vagy perzisztáló SUI miatti reoperáció gyakorisága, ugyanakkor nem találtak szignifikáns különbséget az alacsonyabb és magasabb esetszámú operatőrök műtéti szövődményeinek gyakoriságában (38). Magyar ajánlás a megfelelő eredményesség biztosítása érdekében legalább évi 10 műtét végzését javasolja (7).
Obes betegeknél (BMI >30) mind az 1 éves, mind az 5 éves utánkövetés tekintetében 20%-kal alacsonyabb objektív és szubjektív sikerarány volt látható (39). 65 évnél idősebb betegek MUS-kezeléséről jó minőségű kutatások nem állnak rendelkezésre. Az elérhető vizsgálatokat összegző áttekintő tanulmány alapján a fiatalabb betegekhez hasonló eredményesség- és szövődményprofil várható a műtéteket követően. Elesett állapotú betegek kezelésével kapcsolatban tanulmányok nem állnak rendelkezésre (40). MUS-műtétek kapcsán egy vizsgálatban követték azon betegeket, akiknél tünetmentes II. stádiumú POP az antiinkontinencia-műtéttel egy időben nem került megoldásra. 7 évet követően ezen 600 fős beteganyagban mindössze 2%-ban jelentkezett POP anatómiai progressziója, azonban egyetlen esetben sem jelentkezett társuló panasz vagy vált szükségessé POP-rekonstrukció (41).
A feszülésmentes húgycső alatti szalagok speciális fajtái az állítható és a „single incision” szalagok. A single incision szalagok előnye a kisebb műtéti megterhelés, tekintve, hogy a beavatkozás helyi érzéstelenítésben egy rövid mellső hüvelyfali metszésből elvégezhető és a rögzítéshez nincs szükség vakon vezetett trokárok alkalmazására. Az egyes szalagok rögzítési elvei általában eltérőek, ezért összehasonlításuk nehéz, széles körű alkalmazásukat alátámasztó evidenciák pedig nem állnak rendelkezésre (42).
Az állítható húgycső alatti szalagok lehetőséget adnak a feszesség finomhangolására, így szükség esetén a szalag feszítésével a kontinencia javítható, lazításával pedig ellenkezőleg, a poszt­operatív ürítési zavar mérsékelhető. Az alkalmazott eszköz típusától függően az mind a perioperatív, mind a posztoperatív időszakban megtehetjük. Bíztató rövidtávú eredmények ellenére a technika hosszú távú eredményességéről és biztonságosságról magas minőségű tanulmányok még nem állnak rendelkezésre. Összességében mind a single incision, mind az állítható szalagok alkalmazása csak strukturált kutatási program keretében javasolt (7, 34).

Következtetések

A húgycső alatti feszülésmentes szalagműtétek mára a nem komplikált női terheléses inkontinencia „gold standard” műtéti kezelésévé váltak. Mind a retropubikus, mind a transzobturatórikus út bizonyított rövid- és hosszú távú eredményességgel, alacsony posztoperatív morbiditással rendelkezik. Rövid tanulási ideje, könnyebb kivitelezhetősége, kedvezőbb szövődményprofilja miatt hazai gyakorlatban a transzobturátor (TOT) technika vált a leggyakrabban preferált műtéti típussá. A műtét indikálását megelőzően fontos az esetleges komplikáló tényezők gondos felderítése, amelyek alapjaiban befolyásolhatják terápiás terveinket és a betegekkel folytatott végső közös döntéshozatalt.

References

1. Katona F, Hamvas A, Klauber A. Inkontinencia Diagnosztika, terápia, rehabilitáció. 3. Fejezet A vizelettárolási zavarok terminológiája. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.; 2013. p. 83–84.

2. Hampel C, Wienhold D, Benken N, Eggersmann C, Thüroff JW. Definition of overactive bladder and epidemiology of urinary incontinence. Urology 1997; 50(6A Suppl): 4–17. https://doi.org/10.1016/s0090-4295(97)00578-5

3. Minassian VA, Drutz HP, Al-Badr A. Urinary incontinence as a worldwide problem. Int J Gynaecol Obstet 2003; 82(3): 327–338.
https://doi.org/10.1016/s0020-7292(03)00220-0

4. Cerruto MA, D’Elia C, Aloisi A, Fabrello M, Artibani W. Prevalence, incidence and obstetric factors’ impact on female urinary incontinence in Europe: a systematic review. Urol Int 2013; 90(1): 1–9. https://doi.org/10.1159/000339929

5. Coyne KS, Sexton CC, Thompson CL, et al. The prevalence of lower urinary tract symptoms (LUTS) in the USA, the UK and Sweden: results from the Epidemiology of LUTS (EpiLUTS) study. BJU Int 2009; 104(3): 352–360. https://doi.org/10.1111/j.1464-410X.2009.08427.x

6. Ebbesen MH, Hunskaar S, Rortveit G, Hannestad YS. Prevalence, incidence and remission of urinary incontinence in women: longitudinal data from the Norwegian HUNT study (EPINCONT). BMC Urol 2013; 13: 27. Published 2013 May 30. https://doi.org/10.1186/1471-2490-13-27

7. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a felnőttkorban előforduló, nem neurogén eredetű vizeletinkontinenciáról. 2020. EüK. 15. szám EMMI irányelv

8. Böszörményi-Nagy G. Beszámoló az urológiai fekvőbeteg-ellátásról a 2017-es adatok alapján. Magyar Urológia 2019; (32)1.

9. Böszörményi-Nagy G. Beszámoló az urológiai fekvőbeteg-ellátásról a 2018-as adatok alapján. Magyar Urológia 2020; (32)1.

10. Olsen AL, Smith VJ, Bergstrom JO, Colling JC, Clark AL. Epidemiology of surgically managed pelvic organ prolapse and urinary incontinence. Obstet Gynecol 1997; 89(4): 501–506. https://doi.org/10.1016/S0029-7844(97)00058-6

11. Wu JM, Kawasaki A, Hundley AF, Dieter AA, Myers ER, Sung VW. Predicting the number of women who will undergo incontinence and prolapse surgery, 2010 to 2050. Am J Obstet Gynecol 2011; 205(3): 230.e1–230.e2305. https://doi.org/10.1016/j.ajog.2011.03.046

12. Delancey JO, Ashton-Miller JA. Pathophysiology of adult urinary incontinence. Gastroenterology 2004; 126(1 Suppl 1): S23–S32.
https://doi.org/10.1053/j.gastro.2003.10.080

13. Petros PE, Ulmsten UI. An integral theory of female urinary incontinence. Experimental and clinical considerations. Acta Obstet Gynecol Scand Suppl 1990; 153: 7–31. https://doi.org/10.1111/j.1600-0412.1990.tb08027.x

14. Henderson JW, Kane SM, Mangel JM, et al. A Randomized Comparative Study Evaluating Various Cough Stress Tests and 24-Hour Pad test with Urodynamics in Diagnosis of stress Urinary Incontinence. J Urol 2018; 199: 1557–1564. 2018 https://doi.org/10.1016/j.juro.2017.11.073

15. Crystle CD, Charme LS, Copeland WE. Q-tip test in stress urinary incontinence. Obstet Gynecol 1971; 38(2): 313–315.

16. Swift S, Barnes D, Herron A, Goodnight W. Test-retest reliability of the cotton swab (Q-tip) test in the evaluation of the incontinent female. Int Urogynecol J 2010; 21(8): 963–967. https://doi.org/10.1007/s00192-010-1135-z

17. Pal M, Halder A, Bandyopadhyay S. Approach to a woman with urinary incontinence. Urol Ann 2020; 12(1): 4–8. https://doi.org/10.4103/UA.UA_50_19

18. Haylen BT, Maher CF, Barber MD, et al. An International Urogynecological Association (IUGA) / International Continence Society (ICS) Joint Report on the Terminology for Female Pelvic Organ Prolapse (POP). Neurourol Urodyn 2016; 35(2): 137–168. https://doi.org/10.1002/nau.22922

19. Orejuela FJ, Shek KL, Dietz HP. The time factor in the assessment of prolapse and levator ballooning. Int Urogynecol J 2012; 23(2): 175–178. https://doi.org/10.1007/s00192-011-1533-x

20. Madhu C, Swift S, Moloney-Geany S, Drake MJ. How to use the Pelvic Organ Prolapse Quantification (POP-Q) system? Neurourol Urodyn 2018; 37(S6): S39–S43. https://doi.org/10.1002/nau.23740

21. Espuña-Pons M, Diez-Itza I, Anglès-Acedo S, Covernton PJO; GISPEM group. Cough stress tests to diagnose stress urinary incontinence in women with pelvic organ prolapse with indication for surgical treatment. Neurourol Urodyn 2020; 39(2): 819–825. https://doi.org/10.1002/nau.24288

22. Nager CW, Brubaker L, Litman HJ, et al. A randomized trial of urodynamic testing before stress-incontinence surgery. N Engl J Med 2012; 366(21): 1987–1997. https://doi.org/10.1056/NEJMoa1113595

23. van Leijsen SAL, Kluivers KB, Mol BWJ, et al. Value of urodynamics before stress urinary incontinence surgery: a randomized controlled trial. Obstet Gynecol 2013; 121(5): 999–1008. https://doi.org/10.1097/AOG.0b013e31828c68e3

24. Nambiar AK, Lemack GE, Chapple CR, Burkhard FC; European Association of Urology. The Role of Urodynamics in the Evaluation of Urinary Incontinence: The European Association of Urology Recommendations in 2016. Eur Urol 2017; 71(4): 501–503. https://doi.org/10.1016/j.eururo.2016.09.045

25. Chapple CR, Cruz F, Deffieux X, et al. Consensus Statement of the European Urology Association and the European Urogynaecological Association on the Use of Implanted Materials for Treating Pelvic Organ Prolapse and Stress Urinary Incontinence. Eur Urol 2017; 72(3): 424–431. https://doi.org/10.1016/j.eururo.2017.03.048

26. Novara G, Artibani W, Barber MD, et al. Updated systematic review and meta-analysis of the comparative data on colposuspensions, pubovaginal slings, and midurethral tapes in the surgical treatment of female stress urinary incontinence. Eur Urol 2010; 58(2): 218–238. https://doi.org/10.1016/j.eururo.2010.04.022

27. Peyronnet B, Greenwell T, Gray G, et al. Current Use of the Artificial Urinary Sphincter in Adult Females. Curr Urol Rep 2020; 21(12): 53. Published 2020 Oct 24. https://doi.org/10.1007/s11934-020-01001-1

28. Lapitan MC, Cody JD. Open retropubic colposuspension for urinary incontinence in women. Cochrane Database Syst Rev 2012; (6): CD002912. Published 2012 Jun 13. https://doi.org/10.1002/14651858.CD002912.pub5

29. Ulmsten U, Henriksson L, Johnson P, Varhos G. An ambulatory surgical procedure under local anesthesia for treatment of female urinary incontinence. Int Urogynecol J Pelvic Floor Dysfunct 1996; 7(2): 81–86. https://doi.org/10.1007/BF01902378

30. Delorme E. La bandelette trans-obturatrice: un procédé mini-invasif pour traiter l’incontinence urinaire d’effort de la femme (Transobturator urethral suspension: mini-invasive procedure in the treatment of stress urinary incontinence in women). Prog Urol 2001; 11(6): 1306–1313.

31. Richter HE, Albo ME, Zyczynski HM, et al. Retropubic versus transobturator midurethral slings for stress incontinence. N Engl J Med 2010; 362(22): 2066–2076. https://doi.org/10.1056/NEJMoa0912658

32. Albo ME, Litman HJ, Richter HE, et al. Treatment success of retropubic and transobturator mid urethral slings at 24 months. J Urol 2012; 188(6): 2281–2287. https://doi.org/10.1016/j.juro.2012.07.103

33. Kenton K, Stoddard AM, Zyczynski H, et al. 5-year longitudinal followup after retropubic and transobturator mid urethral slings. J Urol 2015; 193(1): 203–210. https://doi.org/10.1016/j.juro.2014.08.089

34. Ford AA, Rogerson L, Cody JD, Aluko P, Ogah JA. Mid-urethral sling operations for stress urinary incontinence in women. Cochrane Database Syst Rev 2017; 7(7): CD006375. Published 2017 Jul 31. https://doi.org/10.1002/14651858.CD006375.pub4

35. Karmakar D, Mostafa A, Abdel-Fattah M. Long-term outcomes of transobturator tapes in women with stress urinary incontinence: E-TOT randomised controlled trial. BJOG 2017; 124(6): 973–981. https://doi.org/10.1111/1471-0528.14561

36. Svenningsen R, Staff AC, Schiøtz HA, Western K, Kulseng-Hanssen S. Long-term follow-up of the retropubic tension-free vaginal tape procedure. Int Urogynecol J 2013; 24(8): 1271–1278. https://doi.org/10.1007/s00192-013-2058-2

37. Simsek A, Kirecci SL, Bayar G, Horasanli K, Ozgor F, Gurbuz ZG. Evaluation of per-operative cough stress test during transobturator mid-urethral sling surgery. Arch Ital Urol Androl. 2017; 89(3): 222–225. Published 2017 Oct 3. https://doi.org/10.4081/aiua.2017.3.222

38. Berger AA, Tan-Kim J, Menefee SA. Long-term Risk of Reoperation After Synthetic Mesh Midurethral Sling Surgery for Stress Urinary Incontinence. Obstet Gynecol 2019; 134(5): 1047–1055. https://doi.org/10.1097/AOG.0000000000003526

39. Brennand EA, Tang S, Birch C, et al. Five years after midurethral sling surgery for stress incontinence: obesity continues to have an impact on outcomes. Int Urogynecol J 2017; 28(4): 621–628. https://doi.org/10.1007/s00192-016-3161-y

40. Franzen K, Andersson G, Odeberg J, et al. Surgery for urinary incontinence in women 65 years and older: a systematic review. Int Urogynecol J 2015; 26(8): 1095–1102. https://doi.org/10.1007/s00192-014-2573-9

41. Norton P, Brubaker L, Nager CW, et al. Pelvic organ prolapse in a cohort of women treated for stress urinary incontinence. Am J Obstet Gynecol 2014; 211(5): 550.e1–550.e5505. https://doi.org/10.1016/j.ajog.2014.07.053

42. Nambiar A, Cody JD, Jeffery ST, Aluko P. Single-incision sling operations for urinary incontinence in women. Cochrane Database Syst Rev 2017; 7(7): CD008709. Published 2017 Jul 26. https://doi.org/10.1002/14651858.CD008709.pub3