Beszámoló az urológiai fekvőbeteg-ellátásról a 2017-es adatok alapján

DOI: 10.22591/magyurol.2019.1.boszormenyinagyg.18

Authors:
Böszörményi-Nagy Géza dr.
Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Urológiai Osztály, Budapest (osztályvezető Böszörményi Nagy Géza dr.)

Összefoglalás

A Kollégium, a Társaság és a Magyar Urológia folyóirat összefogásával végzett adatgyűjtést 2012-ben kezdtük újra úgy, hogy az ez évi adatösszesítéssel már 6 év folyamatos adatszolgáltatásának eredményeit értékelhetjük. Maga az adatgyűjtés a korábban kidolgozott, egységes, elektronikus formában történik, így az értékelés gyorsabbá, könnyebbé vált. Az osztályok együttműködésének, az adatszolgáltató kollégák munkájának köszönhetően áll rendelkezésünkre tevékenységünk fontosabb mutatóinak és a műtéti statisztikánk összesítése. Köszönet érte valamennyi együttműködőnek, bár a határidők betartása még mindig nehézségekbe ütközött. A Magyar Urológia folyóirat éves első számában hagyományosan beszámolunk az éves műtéti statisztikai adatok összesítéséről

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2019 | 31. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM

2016-ban a 38 hazánkban működő urológiai osztály adatait értékeltük, összesíthettük, ez 2017-re eggyel megint csökkent, a fekvőbeteg-intézmények száma 37. Ennek megfelelően csökkent a szervezett ágyak száma is, míg a case/mix indexünk tovább nőtt (1. táblázat).

Az átlagos ápolási napok értéke 2012 óta stabilizálódni látszott, de 2017-ben jelentősen csökkent, 3,7 nap (1. ábra).

A felső húgyúti kövesség miatt végzett beavatkozások száma a múlt évi adatokkal csaknem egyező, az ESWL-ek nagy száma változatlanul meghatározza az összes beavatkozások számát (2. ábra).

Az ESWL-esetek aránya az összes egyéb beavatkozásokhoz képest változatlanul 21% (3. ábra).

A percutan kőeltávolítások aránya csökkenő, az ureteroszkópiáké viszont – évről évre – növekvő tendenciát mutat az évek során.

Az urológiai laparoszkópos műtétek száma ismét növekedett (4. ábra).

Szinte valamennyi laparoszkópos műtétből többet végeztünk, mint előző években (2. táblázat).

Növekedett a vesemegtartó-műtétek nephrectomiához viszonyított aránya, folytatódik tehát a tendencia, egyre több vesét tudunk megtartani.

Csak kis mértékben, de növekedett a radikális prostatectomiák száma, a laparoszkópos prostatectomia aránya változatlanul emelkedik és az összműtéti szám változatlanul a lélektani 1000-es határ feletti (5. ábra).

Nem mutat viszont növekedést a radikális cystectomiák száma, 308 műtét történt.

A vizeletelvezetések közül továbbra is szívesebben választottuk a Bricker-műtétet, az orthotop hólyagpótlások száma jelentősen visszaesett (6. ábra).

Összesítve, az adatokból látszik, hogy egyre kevesebb fekvőbetegosztály, egyre kevesebb ágyszámon, egyre súlyosabb eseteket lát el, egyre rövidebb ápolási idővel. Az urológiai laparoszkópia növekvő esetszámát is értékelve, úgy látszik, a magyar urológiai fekvőbeteg-ellátás minden nehézsége ellenére a korszerű irányba halad.

Ami az immár hatéves adatgyűjtést és értékelést illeti, szólnunk kell az annak hiányosságairól is.

Az adatbázisból hiányzik a szakrendelőkben, a magánellátásban végzett beavatkozások száma, nincs adatunk a szakmaidegen ellátásokról sem. Adatszolgáltatásunk hiányos a matrix osztályok növekvő száma miatt is, ahonnan sajnos nem kapunk meg alapvető adatokat, például a case/mix index értékét. Az adatbázis nem nyilatkozik a betegszámról, azaz csak esetszámokat regisztrálunk. Ennek különösen a köves betegek kezelésénél lenne jelentősége, hogy az újrakezelési arányokat megtudjuk.

Nem nyilatkozhatunk a szakmai minőségről és a költséghatékonyságról, bár indikátorok az adatokból meghatározhatók lennének.

További hiányosság, hogy adatbázisunkat, annak értékelését nem vizsgálja, nem használja fel sem szakmai grémium, sem finanszírozó, sem szakmapolitika.

Így – a 90-es évek gyakorlatától eltérően – visszajelzés a kórházak, intézmények vezetői felé nincs.

A statisztikai adatok értéke ettől függetlenül óriási. Lehetőséget nyújtanak saját tevékenységünk értékelésére, megerősíthetik, vagy megkérdőjelezhetik mindennapos gyakorlatunkat. Hazai és nemzetközi adatok összevetése válik lehetővé, előadásainkban végre hazai adatokra is hivatkozhatunk, nem csak külföldi epidemiológiai grafikonokra.

Remélhetőleg a munka folytatódik, és további adalékul szolgál urológiai tevékenységünk minél korszerűbb és hatékonyabb végzéséhez.