A mirabegron hatásossága, biztonságossága és tolerálhatósága ≥65 éves, nedves típusú hiperaktív hólyag szindrómában szenvedő betegeknél: IV. fázisú, kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálat (PILLAR)

Author:
Kenyeres Balázs dr.
PTE KK Urológiai Klinika (igazgató: Szántó Árpád dr.)

Summary

A hiperaktív hólyag szindróma elsővonalbeli gyógyszeres terápiájában sokáig egyeduralkodó antimuszkarin-készítmények mellett 2019 óta Magyarországon is elérhető alternatívát jelent a b3-adrenerg-receptor-agonista hatású mirabegron. Az antimuszkarinszerek alkalmazását számos, mára már jól ismert tényező limitálja.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2020 | 32. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM

A gyógyszerszedés mellett jelentkező zavaró antikolinerg mellékhatások (száj-, szemszárazság, székrekedés) a terápia elhagyások közel negyedéért tehetők felelőssé (1). Kevert tárolási és ürítési zavar esetén bár a beteg panaszait általában a tárolási tünetek uralják, az ürítési zavar súlyosságának gondos mérlegelése nélkül alkalmazott antimuszkarin-monoterápia a vizelés romlásához, kedvezőtlen esetben vizeletelakadáshoz vezethet (2). Ezek mellett meg kell emlékezni az antimuszkarin-gyógyszerek kognitívfunkció-károsító hatásairól. Ezen szerek, gyakran más együttesen szedett antimuszkarin-mellékhatású készítményekkel összeadódva (triciklikus antidepresszánsok, első generációs antihisztaminok) fokozzák a kumulatív antimuszkarin-terhelést. Ezen terhelés okozta ártalmas hatás dózis és behatásiidő-függő, amely az arra leginkább fogékony idős betegeknél az enyhe károsodástól a delírium és súlyos demenciáig terjedő skálán jelentkezhet (3, 4, 5). A hiperaktív hólyag szindrómában szenvedő betegek többsége pedig ebbe a korcsoportba esik. A szóban forgó vizsgálat igazolja ezen fontos célcsoportban a mirabegron biztonságos rövidtávú (3 hónapos) alkalmazhatóságát, valamint a vizelési napló releváns paraméterváltozásaiból látható, más antimuszkarinok, illetve a mirabegron korábbi III. fázis vizsgálat eredményeivel összevethető hatásosságát. A mirabegron rövidtávú alkalmazása során új kognitív funkcióromlást jelző változás (MoCA-pontszám-csökkenés) nem jelentkezett. A mirabegron alsó húgyúti obstrukcióval érintett fiatalabb (átlagosan 60 év körüli) férfiak körében történő biztonságos rövidtávú alkalmazásáról már rendelkezésre áll randomizált kontrollált tanulmány (6). Jelen vizsgálatból az alsó húgyúti obstrukcióval rendelkező betegek kizárásra kerültek, így idősebb betegeknél a készítmény ilyen irányú biztonságosságáról nem kapunk információt. A közlemény egy további limitációja, hogy a kezeléssel kapcsolatos betegelégedettségről és életminőségre gyakorolt hatásról nem tájékoztat. A kutatás ezirányú további másodlagos végpontjait és annak eredményeit áttekintve szerényebb szubjektív eredményesség sejthető, amely más antimuszkarin-tanulmányok eredményeihez hasonlóan részben felelős lehet az hiperaktív hólyag szindróma gyógyszeres terápiáihoz történő gyenge általános adherenciájáért. További érdekesség a tanulmány során észlelt jelentős placebohatás, amely a hiperaktív hólyag szindrómával kapcsolatos tanulmányok ismert, ám mindmáig kevéssé értett részjelensége. A felmerülő tényezők közül a mindennapi praxis számára is érdekes és kihasználható teória, hogy a tanulmányok keretei között a betegek rákényszerülnek a vizelési naplók gondos ismétlődő vezetésére, ezáltal akaratlanul is egyfajta hólyagtréninget végeznek, amelynek önmagában is terápiás hatása lehet (7).

Összességében eddigi ismereteink alapján a mirabegronterápia előnyös választás lehet azon hiperaktív hólyag szindróma betegeknél, akik az antimuszkarin-mellékhatásokat nem tolerálják; akiknél klinikailag szignifikáns alsó húgyúti obstrukció is fennáll; idősek vagy kognitív károsodásra további antimuszkarin-terhelés esetén fokozottan veszélyeztetettek; illetve akiknél antimuszkarin-terápia hatáselégtelensége miatt kombinációs kezelésben gondolkozunk.

References

1.Sears et al. J Urol 2010 Mar; 183(3): 1077–81. doi: 10.1016/j.juro.2009.11.026

2.Chapple. Curr Opin Urol 2010 Jan; 20(1): 43–8. doi: 10.1097/MOU.0b013e3283330862

3.Boustani et al. Aging Health 2008; 4: 311. doi: 10.2217/1745509X.4.3.311

4.Cai et al. Alzheimers Dement 2013 Jul; 9(4): 377–85. doi: 10.1016/j.jalz.2012.02.005

5.Gray et al. JAMA Intern Med 2015 Mar; 175(3): 401–7. doi: 10.1001/jamainternmed.2014.7663

6.Nitti et al. J Urol 2013 Oct; 190(4): 1320–7. doi: 10.1016/j.juro.2013.05.062

7.Mangera et al. Nat Rev Urol 2011 Jul 5; 8(9): 495–503. doi: 10.1038/nrurol.2011.99