A Közép-Európai Urológus Társaság (Central European Association of Urology, CEAU) megalakulásáról – röviden

DOI: 10.22591/magyurol.2021.1.romicsi.37

Author:
Romics Imre dr.
Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Budapest (igazgató: Nyirádi Péter dr.)

Summary

Le kell szögezni, ez nem az EAU/CEM (Central European Meeting).
A CEAU alapítója, a müncheni Alfons Hofstetter professzor (Ludwig Maximilian Universität München) sokirányú kapcsolatokat ápolt a közép- és kelet-európai urológusokkal. Úgy mondták, Németországban szakmailag kisebb, politikailag, gazdaságilag nagyobb fajsúllyal rendelkezett a német, főleg a bajor urológiában. Erős szálakkal kötődtek hozzá a bolgár, román, orosz urológusok. Magyarországon Wabrosch Gézához (Szt. János Kórház) kötötték baráti kapcsolatok.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2020 | 33. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM

Összefoglalás

Ennek részleteiről sajnos Wabrosch Gézát már nem kérdezhetjük meg, de a CEAU-ról maga Hofstetter írt, az ő szemszögéből egy dolgozatot néhány éve a Der Urologe hasábjain (1). Érdemes elolvasni, de az is megjegyzendő, hogy neveink, nem csak az enyém (Romic), hibásan vannak leírva, (Dorin helyett Nicolai lett Nicolescu, románul helyesen Nicolae lett volna. A Nicolai egyébként orosz keresztnév. Ugyanígy a városnevek is keverednek (Tirgu Murecs, Oradea, Grosswardein). Én csak saját emlékeimre, nem kevés levelezésre és írásos dokumentumokra támaszkodhatom.
Hofstettert a 80-as évek közepén a Stefánia úti tiszti házban tartott lézerkonferencián ismertem meg. Ezt követően két évet Németországban töltöttem, nem sokat hallottam róla.

1. ÁBRA: TÍZ TAGOT TOBOROZTAM A CEAU-BA

A dokumentumok közé, amelyek közül az első 1998 szeptemberéből származik, nem tudom beiktatni, mikor volt az első személyes megbeszélés Münchenben, amely egyben az alakuló ülés is volt egy sörkert árnyas fái alatt. Magyarországról Tóth Csaba és Karsza Attila volt még rajtam kívül. Voltak az NDK-ból, Romániából, Bulgáriából, más országra nem emlékszem. Minden országból egyértelmű volt, hogy ki képviseli a társaságot, csak Magyarország volt kérdéses.

2. ÁBRA: BELÉPÉSI NYILATKOZATOM

Tóth Csaba és én jöttem szóba. Hofstetter elmondatta mindkettőnkkel az életrajzunkat németül. Nem volt kétséges, hogy a németországi munkavállalás után az én németem jobb és több német kapcsolattal rendelkeztem, de a titkos szavazás Tóth Csaba mellett döntött. Tudomásul vettem. Tóth Csaba idősebb volt, már több vezetői évvel a háta mögött, de hogy Hofstetter miért járatta velem a bolondját, és miért kellett 1500 km-t autózzak, ma sem tudom. De ennek ellenére szerveztem a tagságot és elítélhető módon, a klinikán kötelezővé is tettem.
Nem sokkal utána Párizsban volt az EAU Meets National Delegates ülés. Kisbenedek Lászlóval voltunk ketten Magyarországról. Debruyne, az akkori EAU főtitkár „igen hangosan” kritizálta a közép-európai országokat, külön engem is a CEAU miatt. Azzal, hogy elvileg egyetértettem abban Debruyne-nel, hogy az EAU égisze alatt kell történjen minden urológiai esemény, és a felkérést, hogy első CEM-et én rendezzem Budapesten 2001-ben elfogadtam, egészében nem látva át az erőviszonyokat, az EAU mellett álltam ki.

3. ÁBRA: A CEAU ALAPÍTÓ OKIRATTAL RENDELKEZŐ NONPROFIT TÁRSASÁG

De Prága, Pozsony, Debrecen, Nagyvá­rad, Temesvár, Szófia Hofstetter mellett sorakozott fel. Még a bécsi Marberger az Update in Prostate sorozatának 2000-ben szervezett meetingjének is hármas nevet adott. Az Update mellett ez volt az első CEAU és az első (második?) galíciai kongresszus is. Marberger hamarosan meg lett győzve, hogy mint az EAU Regional Office elnö­ke felügyelje és szervezze a közép-európai, balkáni és baltikumi meetingeket.

4. ÁBRA: MEGHÍVÓT KAPTAM A
EMLÍTETT NOVEMBERI BÉCSI KONGRESSZUSRA. SOKAN VOLTUNK A
KLINIKÁRÓL

Ő kilépett a CEAU-ból – és azzal, hogy én lettem felkérve az első CEM együttes szervezésére Budapesten 2001-ben – én is. A többiek később, itt is, ott is voltak pár éven át.
Nézzük a leveleket sorban. 1998 szeptemberében Hofstetter írja Minkovnak (Szófia), hogy a következő bolgár-bajor kongresszuson a CEAU továbbszervezésére, fejlesztésére jó alkalom volna meghívni Tóth Csabát, engem, Nicolescut Marosvásárhelyről és Micleát Temesvárról (Temesvár németül is Temesvar). Meghívás nekem nem jött.

5. ÁBRA: A MEGHÍVÓ A
CEAU-KONGRESSZUSRA

1998 októberében a szófiai vezetőségi ülés jegyzőkönyve szerint Bulgária, Románia, Oroszország és Magyarország vesznek részt a közép-európai (??) társaság munkájában. Marberger is csatlakozott, és ő szervezte, mint már említettem, 2000. nov. 5-én az első kongresszust. Rendelkeztek a folyóiratról (Tóth Csaba felajánlotta az Endourológia című lapot), ösztöndíjról, tudományos munkáról, cégekkel való kapcsolatról, díjakról, emblémáról (jelvényről). Sőt a tagdíjakról is: bolgár, román, orosz 10 DM, magyar 20 (!) DM, német, osztrák 50 DM/év. Hosszú és részletes, professzionális levél.
Máris tiszteletbeli tagnak kinevezte Hofstetter Lopatkint (Moszkva), Noikát (Bukarest), Doitsinovot (Szófia) – utóbbi kettő nevét sose hallottam, és Budapestről Wabrosch Gézát.
1998 novemberében már CEAU-s cégjelzésű levélben a vezetőség is ismertetve van. Elnök: Prof. Dr. Dr. h.c. A. Hofstetter. Első elnökhelyettes Tóth Csaba, 2. elnökhelyettes Minkov és a 3. Nicolescu. Pénztáros W. Lumper, a főtitkár Rothenberger, mindkettő Münchenből.
1999 januárjában már nekem címezve, angolul tagtoborzásra hívja fel a figyelmet. Tíz tagot toboroztam is (1. ábra). Még e hónapban elfogadtam a meghívást, Maria Almba, Ausztriába Hofstettertől. Volt egy jó ülés, Wabrosch Gézával, Kovács Andrással; jól éreztük magunkat. Belépési nyilatkozatom mellékelem (2. ábra).
1999 júniusában már nyilvánvaló volt, hogy a profi módon, ügyvéddel, a német törvényeknek megfelelően szabályos alapító okirattal rendelkező nonprofit társaság a CEAU (3. ábra). Itt tűnik fel először Debruyne neve, akivel Hofstetter „részletesen” tárgyalt. A részletek nem ismertek. Meghívott az említett novemberi bécsi kongresszusra. Sokan voltunk a klinikáról (4. ábra).
A II. CEAU-kongresszust Tóth Csaba Budapesten szervezte. Az 5. ábrán látható a meghívó, a 6. ábrán pedig a program. Én 2000 novemberében túl voltam a Debruyne-nel való találkozáson és Marbergerrel egy négyszemközti beszélgetésen a Csorba-tónál, ahol már a CEM-et szerveztük. Eldőlt, hogy 2001-től Budapesttel kezdve minden évben lesz CEM valamelyik közép-európai országban.

6. ÁBRA: A CEAU-KONGRESSZUS PROGRAMJA

Hofstetter a budapesti kongresszus alatt – ahova én nem tudtam elmenni – HJ Schneidert elküldte a klinikára, hogy hívjon meg ebédre. Épp medikus előadást tartottam és volt egy amerikai-magyar vendégem. Erre való hivatkozással nem mentem el.
A programban látható, hogy a magyarokon kívül – a klinikáról csak Hamvas Antal docens vett részt – román, bolgár, német, ukrán szlovák, cseh, lengyel résztvevő volt.
Úgy emlékszem még volt CEAU-kongresszus Nagyváradon, a többiről nem tudok. Lassan elhalt…
30 év után, a belső körülményeket nem ismerve, részleteket elfelejtve, félretéve a kellemetlen emlékeket, nem tartom ma sem rossz kezdeményezésnek a CEAU-t. (Leszámítva, ha közép-európai, akkor nem az oroszok, bolgárok, hanem a horvátok és szlovének tartoznak Közép-Európába). A CEAU egy űrt töltött volna be, és végre valaki szóba állt velünk, keletiekkel is. Ez sok embernek jól is esett. Az EAU elaludt, későn ébredt, de erejével, tekintélyével – és pénzével – legyőzte a CEAU-t.
Hofstetter sok jót tett, főleg bolgárnak, románnak, mint maga is írja cikkében, ösztöndíjakkal, tanulmányutakkal. Én 1992-ben javasoltam már Barcelonában Debruyne-nek ezt a lehetőséget, de mint adjunktus nem sok szavam volt, nulla háttér – és ezért is volt kezdetben a CEAU szimpatikus. Végül az EAU bizonyított minden területen. A CEM is egyszer meg fog szűnni, talán, de közel 20 évig a CEM és a többi regionális szervezet jól működött. De ehhez kellett egy Marberger.

Irodalom

1. Hofstetter AG. Die Urologische Universitátsklinik München und ihre Partner in Mittel- und Osteuropa in der Zeit von 1969 bis 2004. Ein Zeitzeugbericht.
   Der Urologe 2018; 57(3): 327–333