Finn–észt–magyar orvos- és urológuskapcsolatok az elmúlt 100 évben
DOI: 10.22591/magyurol.2021.2.romicsi.80
Author:
Romics Imre dr.Semmelweiss Egyetem Urológiai Klinika, Budapest (igazgató: Nyirády Péter dr.)
Summary
Politikailag „conf.” vagy „non-conf.” dolgozatokat sose közöltünk urológiai szaklapban. Tekintsük ezt a dolgozatot a korábbi öt történeti cikk folytatásának, amelyek a német, a magyar, és részben az amerikai kapcsolatokról szólnak (1, 2, 3, 4, 5). Az indok nemcsak a klinika száz éve (1921–2021), hanem hogy feneketlen szekrényeimben egy vastag dossziét találtam, amelyek a 90-es években a kapcsolatok újraindítása során kerültek hozzám. Ezen mit sem változtat, és nem befolyásolja, hogy 1970-től haláláig (2017) volt egy finn nem-orvos barátom, ahogy a német kapcsolatokról írt dolgozataim megírását sem az 1964 óta meglevő német orvos barátom inspirálta.
LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2021 | 33. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM
Semmiképp nem említeném – bár erről sokat olvastam és sokat tudok – a „finn–magyar” vagy a „finnugor rokonságot”, és ebben nem is foglalok állást. A címben adott témában csupán tényeket közlök. Azt, hogy az orosz uralomból éppen felszabadult Finnország (1917. december 6.) és a Trianon után elszigeteltségben levő Csonka-Magyarország minden kinyújtott kéz felé nyúlt, érthető. Nem minden alap nélkül. Reguly, Budenz, Sajnovics nyelvészeti kutatásai, az orvos Bugát Pál és a szülész finn Ingman kapcsolata szoros volt (Ingman 3 hónapig Bugátnál lakott Pesten). Elias Lönnrot körorvos és nyelvész volt, és Hunfalvyval tartott kapcsolatot. Az észteknél is orvosok voltak a „nyelvészkedők”: Faehlmann és Kreutzwald. Utóbbi gyűjtötte össze az észt Kalevalát, a Kalevipeogot.
Az első „ősfinn” gyűlést (varsinais suomalainen), amelyen sok orvos is volt – többek között öt magyar is –, 1921-ben tartották Helsinkiben. 1928-ban Budapesten volt a III. Finnugor Kongresszus, és először voltak orvostudományi előadások is. A magyar Győry Tibor a „Magyarországi orvostudomány fejlődéséről” címmel tartott előadást. Egy másik előadásában Semmelweisről beszélt. Kajava professzor a finn orvosképzésről és a tbc elleni küzdelemről, egy észt az ottani egészségügyi állapotokról mutatott be előadást.
Egy finn gyermekgyógyász, Arvo Ylpö a koraszülöttek patofiziológiájával foglalkozott előadásában. Ebben említi, Pippingsköld finn szülész Semmelweisnek írt levelében tapasztalatainak ismertetésével támogatta Semmelweiset. 1928-ban észt előadótól még a lepráról is volt szó.
A IV. Finnugor Kongresszuson 375 magyar résztvevő volt. Volt orvostudományi, népegészségügyi szekció is, amelyeket ott akkor alapítottak. A magyar Garkó Dezső a tbc elleni harcról tartott referátumot. A finnek is a tbc elleni kampányról számoltak be. Egy nap kórházlátogatást is szerveztek, belgyógyászati és sebészeti osztályt látogattak meg, de voltak aggok házában is. Az esti fogadáson Martti Mustakallio észtül és magyarul köszöntötte a vendégeket. A gyógyszerészeknek külön programot szerveztek. A fentiek összefoglalásaként, 1932-ben megalakult a Finn–Magyar–Észt Orvosok Társasága (1. ábra). A magyarországi alapítók között volt Kovalevszki Géza sebész, és Jeney Endre, aki „faj- és vércsoportkutató” volt.
1937-ben két finn orvos és két medikus volt ösztöndíjjal nálunk, 1939-ben Molnár U. (?), és Groh Ede doktorok voltak tanulmányúton Finnországban. Észt orvosok és medikusok főleg Finnországba kaptak meghívást. Urho Kaleva Kekkonen, a későbbi elnök is járt diákként Magyarországon. Az 1939-es 3., májusi Orvosképzés szám, ún. „Finn ünnepi szám” volt. A finn alapszerv utolsó közgyűlése 1943. november 26-án volt.
47 év után, 1991. március 13-án újra megtartotta alapszervezeti ülését az FMÉ Orvosok Társasága Helsinkiben. Közben a vendégkönyv szerint Alfthan mellett 1963-ban egy Brateus is járt a klinikán Helsinkiből, németül köszönte meg a vendéglátást.
1991-ben elnöknek Kimmo Mustakalliot, a korábbi elnök, Martti fiát választották, akivel már én is találkoztam a 90-es évek közepén. A nyolcoldalas új alapszabályt 1992. szeptember 1-jén Fehér János professzor, a SOTE II. sz. Belklinika igazgatója írta alá (2. ábra). A mellékletek között van a MOTESZ hozzájárulása és a taglista, valamint az alakuló ülés jegyzőkönyve. Engem a történeti bizottságba választottak be. Még egy levélmásolatot őrzők, amit a társaság ügyében írtam Fehér Jánosnak. A társaság aktivitása kihalt, vagy inkább el sem kezdődött.
Először 1974-ben jártam Finnországban, még a Kórtanon „töltöttem” utolsó hónapjaimat. Valószínűleg, második utam alkalmával (1977) Balogh professzor ajánlólevelével jártam a Meilahti Klinikán (egyetem), ahol akkor Karlo Oravisto volt a professzor. Kedvesen fogadott, majd a műtőben Olof Alfthan docens üdvözölt és Szendrői Zoltán után érdeklődött (járt a klinikán a Babics-időben). Egy TURP-ra, egy prosztataműtétre emlékszem. A műtéteket egy kis lemezre, hanglemezre diktálták, bedobták egy fakkba, azt a titkárnők leírták. Legközelebb, Seppo Viitala, az ORION cég képviselője elvitt egy Helsinki környéki vadonatúj kórházba, csak ámultam… Akkor kezdték gyártani az Uricultot: egy kis műanyaghengerbe becsavarható lapot, amin táptalaj volt. Azt vizeletbe mártva a hengerbe visszacsavarva, termosztátba téve másnap leolvasható volt egy skála alapján a baktériumcsírák száma. Németországban csak ezt használtuk a 80-as években. Később kongresszusokon, sokszor egyedüli magyarként leginkább lengyel, német társaságokhoz csapódtam, de mindig kerestem a finnek társaságát is.
Az ORFI-ban 1995 és 1997 között szerkesztettem egy Benignus prostata hyperplasia című könyvet magyar, német, dán, holland társzerzőkkel, és egy fejezet megírására, akkor már ismerősként, a turkui Teuvo Tammelat kértem fel (3. ábra). Később ő lett a tanszékvezető.
Ugyanebben az időben adtuk ki az uroonkológiai könyvsorozatunk harmadik könyvét (szerk. Romics I., M. Goepel) a here- és vesedaganatokról. A vesereszekciós fejezet megírására Kimmo Taarit kértem fel (4. ábra). Később ő is tanszékvezető lett Helsinkiben.
2010-ben ismét találkoztunk a Meilahtin (5. ábra). Kimmot onnan ismertem, hogy 1995-ben ösztöndíjjal egy vagy két hetet Helsinkiben töltöttem Sakari Ranniko professzor, Taari elődjének meghívására (6. ábra).
Részt vettem a Finn Urológus Társaság kongresszusán. Érdekes volt, hogy a cégek mind 2-2 percet kaptak legújabb termékük bemutatására. Részt vettem a FINNBLADDER és a FINNPROSTATE szervezet ülésén is, ahol a folyó és a tervezett gyógyszervizsgálatokat beszélték meg.
A Roche két évtizede egy Tihanyban szervezett kongresszussorozat kapcsán engem kért fel, hogy egy-egy vendéget hívjak meg külföldről. A vendégek között volt egy finn is, Ossi Lindell. Nagy gyakorlata volt a cystectomiák operálásában, erről beszélt. Még 2019-ben találkoztam vele a DGU-n, az ESU Board tagjaként megismertem több finnt is, akik a faculty névsorában szerepeltek, Mirja Ruutu professzor asszony, Teuvo Tammela és mások. Az AAEU-nak (Association of Academic European Urologists) is van finn tagja, Mika Matikainen Helsinkiből és Peter Boström Turkuból.
Babics vendégkönyvében egy észt professzor nevét látom. Neve olvashatatlan, de Tallinból jött Finnországból is voltak, Laula Lapsellani, Olof Alfthan. Úgy tudom Alfthan talán Pécsett is volt Baloghnál. 1997 után vendégkönyvünk szerint az észt Tamm és Zirel professzorok, az említett Ossi Lindell járt klinikánkon.
A finneknek van egy a finn urológia történetét összefoglaló könyvük, és benne minden urológus fotója, életrajza (7. ábra). A címe Laski laulellen vesiä, ami egy Kalevala-idézet, a hömpölygő, éneklő folyóvízről…
Végül egy fotó (8. ábra), amin az EAU történeti bizottságának tagjai láthatók, Bécsben, kb. 2001-ben, amikor én először vettem részt a munkában. Az álló sorban balról a harmadik Jaako Elo, ő írta a fenti könyvet is. A Helsinkiben található orvostörténeti múzeumban gazdag urológiai gyűjtemény is van, részben Jaakónak köszönhetően.
Hosszú volna leírni mindazok nevét, akikkel az elmúlt 40 évben beszélgettem, találkoztam, és ezek alapján egy jól szervezett társaságról és jól képzett urológusokról győződhettem meg.
References
1. Romics I, Rathert P, Ungarisch-deutsch Kontatkte in schwierigen Zeiten. Professor Antal Babics (1902–1992). Urologe A 2003; 42: 390–391.
https://doi.org/10.1007/s00120-003-0313-8
2. Romics I. Meine Erinnerungen an die DGU, Urologe (Sonderheft) 2006; 45: 27–28. https://doi.org/10.1007/s00120-006-1104-9
3. Romics I, Engel R, Stevens T, et al. The Guestbook of the Urology Department of Semmelweis University in Budapest, a Mirror of International Contacts J Urol 2007; 178: 409–413. https://doi.org/10.1016/j.juro.2007.03.102
4. Romics I, Romics M. Wissentschaftliche Aktivitát der Urologischen Klinik in Budapest in der Nachkriegszeit (1946–1956). Der Urologe 2016; 55: 534–538.
https://doi.org/10.1007/s00120-015-4026-6
5. Romics I. A Német Urológus Társaság első kongresszusának budapesti sajtója. Magy Urol 2018; 30: 82–84.
https://doi.org/10.22591/magyurol.2018.2.romicsi.82