Prostate cancer: prevention, nutrition, physical activity

DOI: 10.22591/magyurol.2023.3.molnarp.125

Authors:
Molnár Péter József dr., Nyirády Péter dr.
Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika és Andrológiai Centrum, Budapest (igazgató: Nyirády Péter dr.)

Summary

Numerous preclinical and observational studies have investigated the potential benefits of diet, exercise and life­style in different prostate cancer patient groups. Although, lacking level 1 evidence randomised controlled trials (RCTs), the currently available results show that increased intake of fruits and vegetables, decreased intake of red meat and saturated fat and increased exercise, low BMI are associated with decreased risk of incidence, and increased progres­sion-free, prostate cancer-specific and overall survival. Dietary and physical activity changes are often related. There are ongoing RCTs with pending results, which would have serve with evidence.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2023 | 35. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM

Összefoglalás

Számos preklinikai és megfigyeléses vizsgálat megmutatta, hogy a táplálkozás, a testmozgás, illetve az életmód jelentős hatással van a prosztatarák incidenciájára, a már kialakult betegség progressziójára, a mortalitásra, valamint a betegek általános állapotára. Habár jelenleg nem áll rendelkezésre 1-es szintű evidenciájú, randomizált kontrollált vizsgálat (random­ised controlled trial, RCT), az eddig vizsgálatok alapján a megnövelt gyümölcs- és zöldségbevitel, a vörös hús és a telített zsírok fogyasztásának csökkentése, a gyakori, rendszeresen végzett testmozgás, alacsony BMI csökkenti a betegség incidenciáját, és javítja a progressziómentes, betegségspecifikus és általános túlélést is. A diétás változtatások, a fizikai aktivitás sokszor kéz a kézben járnak, egymástól nem elválaszthatók. Több RCT vizsgálat van folyamatban, amelyek megfelelő evidenciával szolgálhatnak a későbbiekben.

A prosztatarák-prevencióban nagy jelentőségű mind a betegség, mind a kezeléssel asszociált morbiditások megelőzése, a negatív hatások csökkentése. Primer prevenciónak nevezzük a prosztatarák kialakulását megelőző tényezőket. Szekunder prevenció a tünetmentes, de klinikailag szignifikáns prosztatarák felismerése szűréssel (például PSA-alapú szűréssel). A tercier prevenció a már kialakult, diagnosztizált betegség progressziójának lassítását, vagy a rekurrencia kialakulásának megelőzését, a kezelés okozta mellékhatások enyhítését célozza (1).

Diéta

A diétás javaslatok a prosztatarák prevenciójának esetében a kardiovaszkuláris és általános táplálkozási ajánlásokkal megegyezők: javasolt növelni a gyümölcs- és zöldségbevitelt, csökkenteni a hús és a telített zsírok fogyasztását – ezen ajánlásokat mind preklinikai, mind epidemiológiai vizsgálatok alátámasztják (2).

Primer prevenció: makrotápanyagok
és energia-egyensúly

A túlzott szénhidrátbevitel, a szénhidrátháztartás zavarai, az insulin growth factor (IGF-1 és IGF-2) receptorok túlexpressziója az androgén jelátvitel befolyásolásával tudja fokozni a prosztatarák incidenciáját és progresszióját (3, 4). A paradicsom és likopin mind nyers, mind főtt formában protektív jellegű (5). A kávéfogyasztás (napi 3 csésze) szintén jótékony hatásúnak bizonyult (6). Az állati zsírok, állati tej, tejtermékek, marhahús fogyasztása fokozza a prosztatarák kialakulásának rizikóját (7). A pozitív kalória/energia mérleg, túlsúly, emelkedett BMI-érték szintén növelik mind a prosztatarák incidenciáját, mind az agresszívabb lefolyás esélyét (8–10). Érdekes megfigyelés továbbá a BMI kapcsán, hogy a BMI és a szérum PSA-értéke fordított arányt mutat: a magas BMI-vel rendelkező férfiak körében alacsonyabb PSA-értékeket találtak, így az „álalacsony” PSA-értékű betegeknél fennáll a veszélye annak, hogy a betegséget csupán későbbi, előrehaladottabb stádiumban ismerik fel (11).

Primer prevenció: mikrotápanyagok
és energia-egyensúly

Az ígéretes teóriákkal szemben, a gyakorlatban sem a vizsgált szelénium, sem az E-vitamin, sem pedig a C-vitamin nem mutatott pozitív protektív hatást a vizsgálatok során, sőt a magas szérumszelénium-, illetve E-vitamin-szintű betegek esetében magasabb volt a prosztatarák incidenciája (2).

Tercier prevenció

A már kialakult, felismert prosztatarák esetében nagy jelentőségű a kalóriabevitel, az obesitas és az energia-egyensúly kérdése. Androgéndeprivációs terápiában (ADT) részesülő betegek esetén kimutatták, hogy a metabolikus szindróma növeli a biokémiai rekurrencia esélyét (12). A túlsúly, az emelkedett BMI fokozza a betegség progresszióját, valamint a mortalitást (2). Hasonlóan a primer prevencióhoz, a sok húst, zsírt és feldolgozott ételt tartalmazó „nyugati típusú diétát” folytató betegek körében magasabb volt a betegségspecifikus és egyéb okú mortalitás az egészségesen táplálkozó prosztatarákos betegekkel szemben (13). A magas szérum-D-vitaminnak pozitív, védő szerepe igazolódott (14).

Testmozgás

A diétás ajánlásokhoz hasonlóan, a testmozgás, fizikai aktivitás esetében is a kardiovaszkuláris betegségeket megelőző, illetve általános egészséget javító gyakorlatok a javasoltak. Preklinikai vizsgálatok alapján a fizikai aktivitás befolyásolni képes a tumornövekedést az oxidatív stressz mértékének modulációja által, epidemiológiai vizsgálatok alapján pedig a gyakori mozgás javítja a betegségspecifikus kimenetelt (2).

Primer prevenció

Preklinikai vizsgálatok igazolták, hogy a rendszeres testmozgás csökkenti a prosztatarák kialakulásának esélyét, a hátterében a mozgás indukálta direkt antioxidatív hatást feltételezik, valamint az IGF-1, krónikus gyulladásos jelátvitelek (IL-2, TNF, CRP, IL-6, prosztaglandinok), hősokkproteinek modulálásán keresztül alakulhat ki a jótékony hatás (15). Epidemiológiai vizsgálatok szerint 10-30%-kal csökken a prosztatarák incidenciája rendszeres testmozgással (16, 17).

Tercier prevenció

Megfigyeléses vizsgálatok kimutatták, hogy a már kialakult prosztatadaganat esetén a rendszeres testmozgás 38%-kal csökkentheti a prosztatarák-asszociált mortalitást, és 37%-kal az általános mortalitást, csökkenti a daganatprogressziót, és javítja az általános életminőséget (18–20).

Életmód

A táplálkozás és a testmozgás sokszor szorosan összefüggő tényezők, egyik hatással van a másikra (2). Kenfield és munkatársai meghatároztak egy „életmódpontrendszert”, amelyben többek között szerepel a dohányzásról történő leszokás, fizikai aktivitás, 30 kg/m2 alatti BMI, mediterrán diéta. A magas pontszámot elérő betegeknél 68%-kal csökkent a prosztataspecifikus halál rizikója (21). Ezen észrevételeket prospektív intervenciós vizsgálatok is megerősítették: a Prostate Cancer Lifestyle Trial vizsgálatban 93 active surveillance-szen lévő beteget randomizáltak fizikai aktivitás, pszichoszociális és étrendi intervenciós szempontok alapján. Szignifikánsan alacsonyabb volt azon betegek száma az intervenciós karon, szemben a konvencionális ellátásban részesülőkkel, akik sebészi, sugár- vagy hormonterápiára szorultak két év elteltével (22). Az életmód pozitív hatásait génexpressziós szinten is kimutatták: a The Gene Expression Modulation by Intervention with Nutrition and Lifestyle pilotvizsgálatban 30 beteg esetében vizsgálták prosztatabiopsziás mintákban a génexpressziós változásokat 3 hónap különbséggel kezdetben, majd 3 hónap intenzív étrendi és életmódbeli (fizikai aktivitás, stresszmenedzsment, pszichoszociális támogatás) változtatás után, a génexpressziós mintákban szignifikáns különbségeket találtak a két csoport között (23).

Az onkológiai eredményességen túl számos tanulmány vizsgálta az életmód-változtatásnak a betegek pszichés és fizikai státuszára tett hatását. 440, irradiáción átesett férfi között azt találták, hogy akik rendszeresen mozogtak, azok esetében jelentősen enyhébbek voltak a mellékhatások (sugárproctitis, vizelési panaszok), szemben a dohányosokkal és túlsúlyosokkal, akiknél szignifikánsan gyakrabban fordultak elő és súlyosabban voltak jelen az irradiáció okozta mellékhatások (24).

Egy másik vizsgálatban 121, hormon­terápiában részesülő betegnél azt találták, hogy 24 hét elteltével azok, akik rendszeresen mozogtak, aerob gyakorlatokat végeztek, jobb mutatókkal bírtak fáradtság, izomerő, általános életminőség tekintetében, valamint a testsúlygyarapodás is kisebb mértékű volt a nem sportolókkal szemben (25).

Összefoglalás

A preklinikai és megfigyeléses, epidemiológiai adatok alapján a táplálkozás, a testmozgás és az életmód jelentősen befolyásolni képes a prosztatarák incidenciáját, a rekurrenciát, a progressziót és a prosztatarák-asszociált és általános mortalitást, valamint az életminőséget. Ezeket a betegek által módosítható faktorokat feltétlenül javasolt bevonni a betegellátásba, betegedukáción keresztül. Habár jelenleg nem áll rendelkezésre RCT vizsgálat, az active surveillance lehetőségének terjedésével egyre inkább mód adódik ezen faktorokat kontrollált körülmények között vizsgálni. A tudatos táplálkozás, fizikai aktivitás, életmódbeli változtatások nem járnak tényleges mellékhatással, ezért mind az urológusok, mind a népegészségügy, mind pedig a családorvosok részéről javasolt
a betegek ez irányú tájékoztatása, felvilágosítása, edukációja mind a
prosztatarák, mind az általános egészség kapcsán.

Irodalom

1. Gordon RS Jr. An operational classification of disease prevention. Public Health Rep 1983; 98(2): 107–9.
2. Ballon-Landa E, Parsons JK. Nutrition, physical activity, and lifestyle
factors in prostate cancer prevention. Curr Opin Urol 2018; 28(1): 55–61.
https://doi.org/10.1097/MOU.0000000000000460
3. Lubik AA, et al. IGF2 increases de novo steroidogenesis in prostate cancer cells. Endocr Relat Cancer 2013; 20(2): 173–86.
https://doi.org/10.1530/ERC-12-0250
4. Ryan CJ, et al. Expression of insulin-like growth factor-1 receptor in local and metastatic prostate cancer. Urol Oncol 2007; 25(2): 134–40.
https://doi.org/10.1016/j.urolonc.2006.07.019
5. Etminan M, Takkouche B, Caamaño-Isorna F. The role of tomato products and lycopene in the prevention of prostate cancer: a meta-analysis of observational studies. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev 2004; 13(3): 340–5. https://doi.org/10.1158/1055-9965.340.13.3
6. Discacciati A, Orsini N, Wolk A. Coffee consumption and risk of
nonaggressive, aggressive and fatal prostate cancer – A dose-response meta-analysis. Ann Oncol 2014; 25(3): 584–591.
https://doi.org/10.1093/annonc/mdt420
7. West DW, et al. Adult dietary intake and prostate cancer risk in Utah: a case-control study with special emphasis on aggressive tumors. Cancer Causes Control 1991; 2(2): 85–94. https://doi.org/10.1007/BF00053126
8. Rodriguez C, et al. Body mass index, height, and prostate cancer mortality in two large cohorts of adult men in the United States. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev 2001; 10(4): 345–53.
9. Kane CJ, et al. Obesity and prostate cancer clinical risk factors at presentation: data from CaPSURE. J Urol 2005; 173(3): 732–6.
https://doi.org/10.1097/01.ju.0000152408.25738.23
10. Wright ME, et al. Prospective study of adiposity and weight change in relation to prostate cancer incidence and mortality. Cancer 2007; 109(4): 675–84. https://doi.org/10.1002/cncr.22443
11. Discacciati A, Orsini N, Wolk A. Body mass index and incidence of localized and advanced prostate cancer – A dose-response meta-analysis of prospective studies. Ann Oncol 2012; 23(7): 1665–71.
https://doi.org/10.1093/annonc/mdr603
12. Flanagan J, et al. Presence of the metabolic syndrome is associated with shorter time to castration-resistant prostate cancer. Ann Oncol 2011; 22(4): 801–807. https://doi.org/10.1093/annonc/mdq443
13. Yang M, et al. Dietary patterns after prostate cancer diagnosis in relation to disease-specific and total mortality. Cancer Prev Res (Phila) 2015; 8(6): 545–51. https://doi.org/10.1158/1940-6207.CAPR-14-0442
14. Mondul AM, et al. Circulating 25-Hydroxyvitamin D and Prostate Cancer Survival. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev 2016; 25(4): 665–9.
https://doi.org/10.1158/1055-9965.EPI-15-0991
15. Thomas RJ, Kenfield SA, Jimenez A. Exercise-induced biochemical changes and their potential influence on cancer: a scientific review. Br J Sports Med, 2017. 51(8): p. 640-644.
https://doi.org/10.1136/bjsports-2016-096343
16. Patel AV, et al. Recreational physical activity and risk of prostate cancer in a large cohort of U.S. men. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev 2005; 14(1): 275–9. https://doi.org/10.1158/1055-9965.275.14.1
17. Johnsen NF, et al. Physical activity and risk of prostate cancer in the European Prospective Investigation into Cancer and Nutrition (EPIC) cohort. Int J Cancer 2009; 125(4): 902–8.
https://doi.org/10.1002/ijc.24326
18. Arem H, et al. Physical activity and cancer-specific mortality in the NIH-AARP Diet and Health Study cohort. Int J Cancer 2014; 135(2): 423–31. https://doi.org/10.1002/ijc.28659
19. Friedenreich CM, et al. Physical Activity and Survival After Prostate
Cancer. Eur Urol 2016; 70(4): 576–585.
https://doi.org/10.1016/j.eururo.2015.12.032
20. Bonn SE, et al. Physical activity and survival among men diagnosed with prostate cancer. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev 2015; 24(1): 57–64.
https://doi.org/10.1158/1055-9965.EPI-14-0707
21. Kenfield SA, et al. Development and Application of a Lifestyle Score for Prevention of Lethal Prostate Cancer. J Natl Cancer Inst 2016; 108(3). https://doi.org/10.1093/jnci/djv329
22. Frattaroli J, et al. Clinical events in prostate cancer lifestyle trial: results from two years of follow-up. Urology 2008; 72(6): 1319–23.
https://doi.org/10.1016/j.urology.2008.04.050
23. Ornish D, et al. Changes in prostate gene expression in men undergoing an intensive nutrition and lifestyle intervention. Proc Natl Acad Sci USA 2008; 105(24): 8369–74. https://doi.org/10.1073/pnas.0803080105
24. Thomas RJ, et al. Lifestyle factors correlate with the risk of late pelvic symptoms after prostatic radiotherapy. Clin Oncol (R Coll Radiol) 2013; 25(4): 246–51. https://doi.org/10.1016/j.clon.2012.11.007
25. Segal RJ, et al. Randomized controlled trial of resistance or aerobic exercise in men receiving radiation therapy for prostate cancer. J Clin Oncol 2009; 27(3): 344–51. https://doi.org/10.1200/JCO.2007.15.4963