Evaluation of international and Hungarian epidemiological data on bladder cancer
DOI: 10.22591/magyurol.2024.1.boszormenyig.3
Authors:
Böszörményi-Nagy Géza dr.
Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Urológiai Osztály, Budapest (osztályvezető főorvos: Böszörményi-Nagy Géza dr.)
Summary
In the study requested by the editors, the author evaluates and compares the international data on the epidemiology of bladder cancer and the statistical data on domestic urological surgery. Data on the incidence and mortality of the disease differ in individual countries and regions, domestic data are only available regarding the number of patients and the number of interventions. It can be stated that these numbers have decreased significantly during the COVID years. Based on the comparison of the number of transurethral resections performed for bladder cancer and the number of patients, it can be concluded that the number of interventions performed on one patient in Hungary shows an increasing trend. The number of our radical cystectomies has not changed substantially in the last decade, and based on international data, the number of cystectomies in other countries is similar. As regards urinary diversions after cystectomy, international data show the dominance of incontinent diversion, but the rate of continent bladder substitution – although their rate has been decreasing in recent years – remains below the international level in our country. The data indicate an increasing proportion of patients with advanced bladder cancer.
LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2024 | 36. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM
Összefoglalás
A szerkesztőség által felkért tanulmányban a szerző a hólyagrák epidemiológiájának nemzetközi adatait és a hazai urológiai műtéti statisztikai adatokat értékeli, összeveti. A betegség incidenciájának és mortalitásának adatai eltérnek az egyes országokban és régiókban, hazai adat csak a betegszámok és a beavatkozásszámok vonatkozásában elérhető. Megállapítható, hogy a COVID-években ezek a számok jelentősen csökkentek. A hólyagrák miatt végzett transurethralis reszekciók száma és a betegszámok összevetése alapján megállapítható, hogy hazánkban az egy betegen végzett beavatkozásszám növekvő tendenciát mutat. Radikális cystectomiáink száma érdemben nem változott az elmúlt évtizedben és nemzetközi adatok alapján a cystectomiák száma más országokban is hasonló arányú. A cystectomia utáni vizeletelvezetések során a nemzetközi adatok az inkontinens vizeletelvezetés dominanciáját mutatják, de a kontinens vizeletelvezetés – bár az utóbbi években ezek aránya csökken – aránya hazánkban a nemzetközi szint alatt marad. Az adatok az előrehaladott hólyagrákos betegek növekvő arányára utalnak.
Bevezetés
Az urológiai fekvőbeteg-ellátás helyzetének megismerése céljából a 90-es években már elkezdett statisztikai adatgyűjtés a Szakmai Kollégium, a Társaság és a Magyar Urológia folyóirat közös összefogásával 2012-ben folytatódott. A munka mostanra több mint 10 éves periódust tud maga mögött. Az adatokat áttekintve mindenki megítélheti saját helyzetét és viszonyíthatja azt az országos átlagokhoz vagy társintézmények adataihoz. Ugyanakkor számos hazai előadó, tudományos közlemény használhatta fel az évente nyilvánosságra kerülő adatokat. Egyik nagy gyengesége azonban módszerünknek, hogy a beavatkozások számait láthatjuk, de nincs adatunk a betegszámokról. Ez leginkább a gyakran többször kezelt kövességben és a hólyagdaganatban szenvedőknél nehezíti a tendenciák megítélését.
Szeretnénk ezen utóbbi betegcsoport évtizede rendelkezésünkre álló hazai adatait értékelni, elhelyezni a nemzetközi palettán, és összehasonlítást tenni a nemzetközi adatokkal mind a hólyagrák epidemiológiai, mind pedig műtéti ellátását illetően.
Epidemiológia
A hólyagrák epidemiológiai adatai tankönyvekben és számos internetes oldalon elérhetők, azonban, ha ezeknek az adatoknak a hátterét vagy ellenőrizhetőségét vizsgáljuk, akkor eléggé szerteágazó, nem feltétlenül egyező számadatokat találunk. A hólyagrák incidenciájának, mortalitásának és túlélésének adatai ugyanis igencsak eltérnek az egyes országokban, a nemzetközi összehasonlítást pedig tovább nehezíti, hogy az adatszolgáltatás minősége és a daganatokkal kapcsolatos kritériumok különbözők a rákregiszterekben. Még a pontos epidemiológiai adatokkal rendelkező országok adatait is nehéz így értékelni.
A globális epidemiológiai adatok szempontjából autentikusnak minősíthető források alapján ítélhetjük meg a különböző országok, illetve területek hólyagdaganatos incidenciáját, mortalitását, illetve azok arányát (1). Ebből a szempontból Európa országai és régiói jelentősen különböznek egymástól. Közép- és Kelet-Európában a mortalitás és az incidencia aránya 0,4, Észak-Európában 0,35, míg Nyugat-Európában 0,2, összességében Európában 0,29. Egyértelmű a globális adatokból, hogy az incidencia folyamatos növekedést mutat, míg a mortalitás a nem invazív daganatokkal kapcsolatos epidemiológiai adatok szerint a fejlett országokban az utóbbi években csökkenni látszik (2). A németországi túlélési adatok a legjobbak Európában, és megfelelnek az amerikai túlélési adatoknak (3). Ezek a globális adatok azonban a helyi forrásokon és becsléseken alapulnak, nálunk ebből a szempontból a nemzeti rákregiszter adatait tudjuk értékelni (4). A rákregiszter adataiban – amelyek jelenleg 2020-ig tartalmaznak adatokat – betegszámokat találunk, a mi műtéti statisztikánkban pedig a beavatkozások számait rögzítettük 2012-től 2021-ig.
A két adathalmazt együtt vizsgálva egy meglehetősen stabil betegszámot, illetve esetszámot látunk a 2012-es évektől 2019-ig, majd 2020-ban és 2021-ben mind a betegszám, mind a beavatkozások száma jelentősen lecsökken (1. ábra).
Ennek az időszaknak az urológiai betegellátásra vonatkozó számszaki adatait korábban részletesen ismertettük (5). A 2020-as és 2021-es években a COVID-időszakban a jelentések az ellátott betegek számának jelentős csökkenését mutatták.
Nem feladatunk vizsgálni, és nem is igazán ismert, hogy a betegszám-csökkenésnek mi az oka, de a jövőre nézve bizonyára jár majd következményekkel és nemcsak az urológiai daganatok szempontjából. Erre utal, hogy európai összesítés szerint hazánkban a születéskor várható élettartam a COVID-időszak végére több mint két évvel csökkent 2019-hez képest (6).
Transurethralis reszekció
Bár a nemzetközi adatbázis szerint a diagnózis időpontjában a hólyagdaganatok 75%-a ún. nem izominvazív tumor, nem egységesek az adatok és a kritériumrendszer abban a vonatkozásban, hogy a korábban felületesnek nevezett és az izominvazív hólyagdaganatok aránya hogy alakul az egyes országokban (7). Egy összefoglaló azt találja, hogy az utóbbi években a legtöbbször alacsony fokozatú papilláris noninvazív (Ta) betegség előfordulási aránya csaknem kétszeresére nőtt. A tendencia az idősebb korosztályú betegek körében volt a legkifejezettebb. Kisebb mértékben, de növekedett a Tis és a T1 daganatok előfordulási aránya is (8).
Sajnos összesített hazai adatunk erről nincs. Kevés közlemény foglalkozik azzal, hogy izominvazív hólyagdaganatok esetében milyen beavatkozások kerülnek sorra. Egy, az Amerikai Egyesült Államok kórházainak adatait értékelő összefoglaló szerint T2 stádiumú izominvazív hólyagdaganatok esetében a betegek kétharmadánál transurethralis reszekció történik. Több mint 10 éves utánkövetés alapján úgy találják, hogy a túlélés szempontjából a transurethralis reszekció nem sokkal jobb, mint az obszerváció. Egyértelműen igazolható, hogy izominvazív hólyagdaganatok kezelésében a kuratív módszer a radikális cystectomia. Jellemző és nyilván egyezik a hazai trenddel, hogy idősebb betegek, többszörös komorbiditással sokkal gyakrabban részesülnek transurethralis reszekcióban, illetve sokkal kevésbé lehetnek jelöltek cystectomiára (9).
Sajnos hazai adatunk ezzel kapcsolatban sincs.
Alkalmat ad azonban a betegszám és a beavatkozások számának összehasonlítása arra, hogy, megítéljük hogy Magyarországon egy betegnél átlagosan milyen arányban végzünk transurethralis reszekciót. Ez a szám a 2012-es évben még 1,89 volt és lassú növekedést mutatva 2020-ra 2,2-et ért el. Tehát magyarul, egyre többször, átlagosan több mint kétszer operáljuk meg hólyagtumoros betegeinket transurethralis reszekcióval (2. ábra).
Radikális cystectomia
A hólyagdaganatok kezelésében hazai adataink szerint a radikális cystectomia esetszámai érdemben nem változtak (5). A cystectomiák számával évek óta nem vagyunk megelégedve, néhány nemzetközi közleményből azonban kivehető, hogy mások, hasonlóan tízmilliós országban milyen számban végeznek cystectomiát, illetve összehasonlításra ad lehetőséget, ha az elvégzett cystectomiák számát tízmilliós lakosságra számoljuk (10, 11). A magyar, a svéd és az amerikai adatok szerinti évenként végzett cystectomiák száma így nagyságrendekben nem különbözik egymástól (1. táblázat).
Vizeletelvezetés cystectomia után
Egy 10 éves időszak során több mint 23 000 cystectomián átesett amerikai beteg adatainak feldolgozása azt mutatja, hogy az inkontinens vizeletelvezetés, azaz a Bricker-műtétek aránya 85, a kontinens elvezetés, azaz az orthotop hólyagpótlás aránya 15% körüli volt. Nagy esetszámú centrumokban és akadémiai központokban, ahol laparoszkópos módszerrel vagy robotasszisztáltan végzik a cystectomiákat, a kontinens vizeletelvezetés aránya kisebbnek bizonyult, mint a nyílt műtéteket végzőknél. Ugyancsak a Bricker-műtét mellett szólt a betegek idősebb kora és a többszörös társbetegség (11).
A svéd adatok hasonlóak, 3463 cystectomia utáni vizeletelvezetés adatait feldolgozva 64%-ban végeztek Bricker-műtétet és 36%-ban kontinens elvezetést. Nőknél, 75 évnél idősebb betegeknél és előrehaladott tumorstádium esetén gyakoribb volt a Bricker-műtét. Az utóbbi években itt is csökkent a kontinens vizeletelvezetések aránya, bár ezek száma viszonylag stabil, évente 50-60 volt (12).
A hazai adatok szerint nálunk a Bricker-műtét és más, inkontinens vizeletelvezetés aránya sokkal magasabb, 89%-os, orthotop hólyagpótlás az esetek 11%-ában történt (3. ábra).
Következtetések
Megfigyelhető hazai adatainkból, hogy az utóbbi években enyhén, de emelkedett az ureterocutaneostomiák száma, illetve, hogy 2019-ben és 2021-ben cystectomia nélkül is történtek – nyilván palliatív okból – vizeletelvezetések.
Összességében megállapítható, hogy a hólyagrák nemzetközi és hazai epidemiológiai adatainak összehasonlítását elsősorban a hiányzó hazai adatok nehezítik. Az értékelhető hazai adatok az előrehaladott stádiumú betegek növekvő számára utalnak.
Irodalom
https://doi.org/10.1038/s41598-018-19199-z
https://doi.org/10.22591/magyurol.2023.1.boszormenyig.11
https://doi.org/10.1080/21681805.2019.1632380
https://doi.org/10.3109/00365590903449357