Wound infection after circumcision, our patient’s plastic surgery ordeal

DOI: magyurol.2026.1.vinczem.15

Authors:
Vincze Máté dr.¹, Berta Tibor Benjámin dr.², Molnár Ábel dr.³, Prinz Gyula dr.⁴, Beöthe Tamás dr.², Buzogány István dr.^2
1Nógrád Vármegyei Szent Lázár Kórház, Urológiai Osztály, Salgótarján
²Dél-pesti Centrumkórház, Budapesti Péterfy Sándor Kórház-Rendelőintézet, Urológiai Osztály, Budapest
³Magyarországi Református Egyesület Bethesda Gyermekkórháza, Országos Gyermekplasztikai és Égéssebészeti Központ, Budapest
⁴Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Budapest

Summary

Circumcision is a widely performed surgical procedure that is generally considered to be low-risk; however, in rare cases, severe postoperative infectious complications may occur. Comorbidities and non-adherence to postoperative instructions represent particularly important risk factors.

Case report: A 59-year-old male patient with type 2 diabetes mellitus developed extensive purulent soft tissue infec­tion and penile skin necrosis following circumcision. In addition to the underlying comorbidities, the development of the complication was most likely promoted by non-compliance with postoperative instructions, mechanical stress during the wound healing period, and bacterial contamination with vaginal flora. The condition required urgent surgical exploration, broad-spectrum intravenous antibiotic therapy, and multi-stage
reconstructive surgical procedures, ultimately resulting in uncomplicated wound healing.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2026 | 38. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM

Összefoglalás

A circumcisio (körülmetélés) széles körben alkalmazott, alacsony kockázatú sebészeti beavatkozás, amely után ritkán súlyos posztoperatív fertőzéses szövődmények alakulhatnak ki. Különösen fokozott rizikót jelentenek a társbetegségek, valamint a posztoperatív előírások betartásának mellőzése.

Esetismertetés: Egy 59 éves, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő férfibetegnél circumcisio után kiterjedt, gennyes lágyrészfertőzés, illetve a péniszen bőrnekrózis alakult ki. A szövődmény kialakulásához a társbetegségek mellett nagy valószínűséggel hozzájárult a posztoperatív utasítások megszegése, a sebgyógyulási időszakban történt mechanikai terhelés és a seb hüvelyi baktériumflórával való kontaminációja is. Az állapot sürgős sebészi feltárást, széles spektrumú intravénás antibiotikus kezelést és többlépcsős rekonstrukciós sebészeti beavatkozást tett szükségessé, amelynek eredményeként szövődménymentes sebgyógyulást sikerült elérni.

Bevezetés

A circumcisio (körülmetélés) a fityma részleges vagy teljes eltávolítását jelentő, gyermek- és felnőttkorban egyaránt alkalmazott sebészeti beavatkozás, amelyet minden urológiai osztályon gyakran végeznek (1). Leggyakoribb indikációi közé tartozik a phimosis, a recidív balanitis és balanoposthitis, a paraphimosis, valamint egyes higiénés és funkcionális zavarok (2, 3). A beavatkozás célja a fájdalom, a visszatérő gyulladások, a vizelési és/vagy szexuális nehezítettség megszüntetése, a további szövődmények megelőzése, illetve az anatómiai, az esztétikai és a pszichés státusz helyreállítása. Megfelelő sebészi kivitelezés és zavartalan sebgyógyulás esetén a beavatkozás jó funkcionális és kozmetikai eredménnyel jár (4). A circumcisio ugyanakkor nem kizárólag orvosi indikáció alapján történhet: számos kultúrában és vallási közösségben (különösen a zsidó és muszlim kultúrkörben) évszázadok óta gyakorolt rituális beavatkozás, amely identitásbeli, közösségi és vallási jelentőséggel bír (5–7). Ezekben az esetekben a műtétet általában újszülött- vagy gyermekkorban végzik, sokszor a műtői körülményektől elmaradó technikai és környezeti feltételek mellett.
A fitymaszűkület kialakulhat gyermekkorban veleszületetten, élettani jelenségként, illetve felnőttkorban szerzett formában, leggyakrabban krónikus gyulladások, hegesedés, diabetes mellitus, ismétlődő mikrotraumák vagy nem megfelelő higiénés viszonyok következtében. Bár a circumcisio kockázata általában alacsony, ritkán súlyos posztoperatív fertőzéses szövődmények is kialakulhatnak; különösen társbetegségek, illetve a posztoperatív utasítások be nem tartása esetén (8, 9). Ezek közé sorolható a sebfertőződés, a sebgennyedés, az elhúzódó sebgyógyulás, valamint súlyos esetben a szisztémás fertőzés, szepszis (10). Az ilyen szövődmények felismerése és időben történő kezelése alapvető a funkcionális és életminőségi károsodás megelőzése érdekében.

Esetbemutatás

Az 59 éves, kezelt hipertóniában és 2-es típusú diabéteszben szenvedő, dohányzó férfibeteg kórtörténetéből kiemelendő 2020 novemberéből egy hosszas orális antibiotikus kezelésre kezdetben jól reagáló bal oldali here-mellékheregyulladás, amelyet intézményünk ambulanciáján kezeltünk. Az elrendelt kontrollvizsgálaton páciensünk nem jelentkezett. Későbbi megjelenésekor kiújult, ekkorra már abszcedáló orchidoepididymitis igazolódott; az elesett, szeptikus állapotú, emelkedett gyulladásos paramétereket (CRP: 211 mg/l; WBC: 19,7 G/l) mutató páciensen akut bal oldali szemikasztrációt hajtottunk végre osztályunkon.
A páciens 2024 novemberében ismét jelentkezett ambulanciánkon; ekkorra (elmondása szerint 4–5 napja kialakult) fitymaszűkületre panaszkodott, amely azonban fizikális vizsgálata alapján egy ennél hosszabb ideje fennálló problémának imponált.
Cukorháztartásának feltérképezése céljából laborvizsgálatra küldtük, az elektív műtétek elvégzése ugyanis csak jól beállított vércukorértékek mellett javasolt. Otthonában naponta egyszer a relatív szűkület területére 0,1%-os mometason hatóanyagot tartalmazó kenőcs alkalmazását javasoltuk. Egy hónappal későbbi kontrollvizsgálatán a terápia melletti javulásról nem számolt be; HgbA1c értéke célérték körüli: 6,2% volt.
Megfelelő laboreredmények és negatív bakteriológiai vizelettenyésztés birtokában, műtői körülmények között, helyi érzéstelenítésben circumcisiót végeztünk. A hegesedett, beszűkült preputiumdarabot egy glans alatt vezetett körkörös metszésből, majd a preputium dorsalisan történő haránt behasításával és a belső lemez glans alatt 5–6 milliméterrel történő, szintén körkörös metszéséből távolítottuk el, a frenulumnál kis bőrlebenyt képezve. Végül a két bőrszélt, a kül- és a bellemezt felszívódó varróanyag felhasználásával, 12 db Donati-féle csomós öltéssel egyesítettük. A rutinbeavatkozást a szakma szabályai szerint végeztük. Zavartalan posztoperatív megfigyelés után panaszmentesen, jó általános állapotban, lobmentes sebbel emittáltuk.
A posztoperatív első napon a beteg lázzal, hidegrázással, többszöri hányással jelentkezett ambulanciánkon. Fizikális vizsgálata során a műtéti seb reakciómentesnek bizonyult, gyulladásos paraméterei értékhatáron belül voltak, ezért állapotának hátterében nem urológiai eredetű okot véleményeztünk. Panaszaival háziorvosához irányítottuk.
A posztoperatív hatodik napon (immár négy napja fennálló jobb oldali heretáji duzzanat és fájdalom miatt) ismét szakrendelésünkön jelent meg, láztalan állapotban. Ekkor már harmadik napja a körzeti orvos által elrendelt per os napi 1×500 mg levofloxacin- és napi 1×400 mg cefiximkezelést kapta. Fizikális vizsgálat során a scrotum és a pénisz bőre a mons pubisra terjedően kifejezetten ödémás, hyperaemiás és meleg tapintatú volt; a sebvonalból gennyes váladék ürült. A laboratóriumi vizsgálatok ekkor már jelentős gyulladásos aktivitást igazoltak (CRP: 143 mg/l, fehérvérsejtszám: 10,7 G/l, prokalcitonin: 7,02 ng/ml) (1. ábra), ezért osztályos felvétel mellett döntöttünk.

A részletes anamnézisfelvétel során derült fény arra, hogy a beteg a posztoperatív időszakban (az egyértelmű, dokumentációban is rögzített orvosi utasítások ellenére) szexuális együttlétet létesített. Ezt a részletet a beteg korábban titkolta. Feltételezhető, hogy a sebgyógyulás korai fázisában bekövetkező mechanikai terhelés, az ebből adódó mikrosérülések, valamint a hüvelyflórával történő bakteriális kontamináció együttesen jelentős szerepet játszottak a lokális fertőzés kialakulásában és gyors progressziójában, különösen a fennálló társbetegségek és metabolikus rizikófaktorok mellett.
Azonnal széles spektrumú intravénás antibiotikus kezelésre (1×2 g parenterális ceftriaxon) váltottunk, és akut feltárást végeztünk. A műtét során a pénisz bőrét behasítva a péniszgyökig terjedően több, letokolt genny­tasakot nyitottunk meg. A pénisz dorsalis felszínén kiterjedt bőrnekrózist észleltünk, ezért jelentős bőrterület eltávolítására kényszerültünk (2–3. ábra) Tekintettel az észlelt gyulladásos érintettségre, a jobb oldali
scrotum explorációját is elvégeztük. A szöveti váladékból mikrobiológiai tenyésztés céljából mintát vettünk, az eltávolított szöveteket patológiai vizsgálatra küldtük. A kiterjedt szövethiány miatt a sebzárás nem volt kivitelezhető, ezért nyílt sebkezelés mellett döntöttünk.

A tenyésztési eredmények Enterococcus faecalis és Streptococcus pyogenes jelenlétét igazolták, amely eredmények alapján infektológiai konzíliummal egyetértésben az antibiotikus kezelést napi 3×4,5 g parenterálisan adott piperacillin–tazobactamra módosítottuk; a szövettani vizsgálat lobos, abszcedáló gyulladást mutatott. Osztályunkon való, 20 napos antibiotikus terápiát, és rendszeres sebkezelés után reakciómentes, sarjadó sebbel bocsátottuk otthonába.
2025 januárjában a pénisz ventralis felén bőrtöbbletet, dorsalis felszínén hegesen gyógyult sebet észleltünk, ezért plasztikai sebészeti konzultációt kértünk. A páciensnek a gyógyult területen kialakult hegesedés fájdalmat okozott, továbbá a nemi együttlétet ellehetetlenítette. A plasztikai sebész ezért három hónap várakozás után tervezett, többlépcsős korrekciós műtét elvégzését javasolta.
2025 februárjában első lépésben péniszplasztikát végeztünk. A műtét során a panaszokat okozó dorsalis heget eltávolítottuk, amelynek következtében a pénisz teljes dorsalis felszíne denudálódott. A keletkezett szövethiány fedésére a scrotum jobb oldaláról nyelezett interpolációs lebenyt alkalmaztunk (11, 12) (4–6. ábra). A beteget tíznapos posztoperatív megfigyelést követően reakciómentes sebállapot mellett emittáltuk.
2025 márciusában második ülésben a lebeny nyelének leszorítása mellett végzett iszkémiatesztelés után nyélátvágást és lebenyremodellációt végeztünk. Tíznapos osztályos kezelést követően a beteget gyógyuló, reakciómentes sebbel bocsátottuk otthonába. A három héttel későbbi kontrollvizsgálat során szövődménymentes sebgyógyulás volt észlelhető, ekkor a varratszedés is megtörtént. A beteg és hozzátartozója rendkívül alapos, a sebkezelésre, a kötözésre és az életmódbeli tanácsokra kiterjedő felvilágosítást kapott. Kezdetben naponta, majd kétnaponta végeztük a seb kontrollvizsgálatát.

Megbeszélés

A circumcisiót követő sebfertőzés összességében ritka szövődmény, ugyanakkor a a beavatkozás után jelentett komplikációk között visszatérően szerepel. Shabanzadeh és munkatársai (9) 351 tanulmányt, összesen több mint 4 millió beavatkozást feldolgozó metaanalízise szerint az egészségügyi szakember által végzett circumcisiók összes szövődménykockázata ~3,84%, és a „terápiás” (orvosi indikációval végzett) beavatkozásoknál a komplikációk aránya kb. kétszeres a nem terápiás circumcisiókhoz képest; a leggyakoribb alcsoportok között az infekciók is szerepelnek.
A bemutatott eset rávilágít arra, hogy a circumcisio (bár rutinszerű, alacsony morbiditású beavatkozásként ismert) különösen rizikófaktorok fennállása esetén súlyos, gyorsan progrediáló szövődményekhez vezethet.
A beteg 2-es típusú diabetes mellitusa, dohányzása és korábbi súlyos infekciói együttesen jelentősen csökkentették a lokális és a szisztémás védekezőképességét. A posztoperatív időszakban történt szexuális aktivitás mechanikai terhelést, mikrosérüléseket és bakteriális kontaminációt eredményezhetett, amelyek meghatározó szerepet játszhattak a fertőzés kialakulásában és gyors progressziójában.
A mikrobiológiai tenyésztés során igazolt Enterococcus faecalis és Streptococcus pyogenes jelenléte összhangban állt a klinikai képpel, és alátámasztotta az empirikusan indított széles spektrumú, majd később célzott antibiotikus kezelés szükségességét. A kialakult kiterjedt lágyrészfertőzés és nekrózis sürgős sebészi feltárást, ismételt debridementet, valamint nyílt sebkezelést igényelt. A jelentős szövetvesztés rekonstrukciója többlépcsős, gondosan megtervezett plasztikai sebészeti beavatkozásokat tett szükségessé. A scrotumból képzett nyelezett bőrlebenyek alkalmazása megfelelő vérellátást biztosított, és lehetővé tette a funkcionálisan stabil, esztétikailag is elfogadható fedést. Az eset rámutat arra is, hogy a komplex posztoperatív szövődmények ellátása multidiszciplináris megközelítést igényel, amelyben az urológiai, infektológiai és plasztikai sebészeti együttműködés kulcsfontosságú a kedvező kimenetel eléréséhez.

Következtetések

Jelen eset hangsúlyozza, hogy a circumcisio előtt elengedhetetlen a rizikófaktorok alapos felmérése, különös tekintettel a metabolikus betegségekre és a sebgyógyulást befolyásoló életmódbeli tényezőkre. A posztoperatív betegedukáció kiemelt jelentőségű, különösen a fizikai és szexuális aktivitás átmeneti kerülésének hangsúlyozásában, mivel ezek megszegése tartós egészségkárosodáshoz, akár letális kimenetelű szövődményekhez vezethet. A korai tünetek felismerése és az időben megkezdett, agresszív sebészi és antibiotikus kezelés alapvető a kedvezőtlen kimenetel megelőzésében. Összességében az eset alátámasztja, hogy még rutinszerű beavatkozások esetén is szükséges a beteg szoros követése, valamint az egyéni kockázatokhoz igazított ellátási stratégia alkalmazása a súlyos posztoperatív szövődmények elkerülése érdekében.

Irodalom

1. American Academy of Pediatrics Task Force on C. Male circumcision. Pediatrics 2012; 130(3): e756–85.

2. Sebaratnam DF. Circumcision in the Paediatric Patient: A Review of Indications, Technique and Complications. J Paediatr Child Health 2018; 54(12): 1404.

3. Siev M, Keheila M, Motamedinia P, Smith A. Indications for adult circumcision: a contemporary analysis. Can J Urol 2016; 23(2): 8204–8.

4. Burgu B, Aydogdu O, Tangal S, Soygur T. Circumcision: pros and cons. Indian J Urol 2010; 26(1): 12–15.

5. Totaro A, Volpe A, Racioppi M, Pinto F, Sacco E, Bassi PF. Circumcision: history, religion and law. Urologia 2011; 78(1): 1–9.

6. Drain PK, Halperin DT, Hughes JP, Klausner JD, Bailey RC. Male circumcision, religion, and infectious diseases: an ecologic analysis of 118 developing countries. BMC Infect Dis 2006; 6: 172.

7. Anwer AW, Samad L, Iftikhar S, Baig-Ansari N. Reported Male Circumcision Practices in a Muslim-Majority Setting. Biomed Res Int 2017; 2017: 4957348.

8. Iacob SI, Feinn RS, Sardi L. Systematic review of complications arising from male circumcision. BJUI Compass 2021; 3(2): 99–123.

9. Shabanzadeh DM, Clausen S, Maigaard K, Fode M. Male Circumcision Complications – A Systematic Review, Meta-Analysis and Meta-Regression. Urology 2021; 152: 25–34.

10. Bowring IA, Bouwman L, van Putten K, Blok JJ. Fournier’s gangrene after male circumcision: A case report. Urol Case Rep 2025; 59: 102950.

11. Adamyan RT, Kamalov AA, Ehoyan MM, Starceva OI, Urshevich EN, Sinelnikov MY. Scrotal Tissues: The Perfect Material for Urogenital Reconstruction. Plast Reconstr Surg Glob Open 2020; 8(7): e2948.

12. Zhao YQ, Zhang J, Yu MS, Long DC. Functional restoration of penis with partial defect by scrotal skin flap. J Urol 2009; 182(5): 2358–61.