Patient education section: How can we educate our patients about testicular self-examination?

DOI: 10.22591/magyurol.2026.1.fazekasf.24

Authors:
Fazekas Fruzsina dr.
Dél-pesti Centrumkórház, Budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet, Urológiai Osztály, Budapest

Summary

Testicular cancer is a rare malignancy predominantly affecting young men, with an excellent prognosis even in advanced stages due to modern therapeutic options. In clinical practice, patients and their relatives frequently ask why no organised, population-based screening programme exists for this disease. From a public health perspective, the fundamental criteria for the introduction of screening are not met in the case of testicular cancer. Current European guidelines do not support routine screening; however, they recommend providing information on regular testicular self-examination in high-risk groups. Longer patient delay is associated with diagnosis at a higher stage and with poorer outcomes in testicular cancer, with delays being more pronounced in populations of lower socioeconomic status. The aim of the present article is to clarify the role of testicular self-examination, which should be regarded not as a screening tool but as a means of promoting testicular awareness. Regular self-examination may contribute to earlier detection and improved survival outcomes.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2026 | 38. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM

Összefoglalás

A heredaganat ritka, fiatal férfiakat érintő daganatos betegség, amelynek prognózisa a modern terápiás lehetőségek mellett még előrehaladott stádiumban is kedvező. A betegek és hozzátartozóik részéről a klinikai gyakorlatban gyakran felmerül a kérdés, hogy miért nem áll rendelkezésre szervezett, populációszintű szűrővizsgálat. Népegészségügyi szempontból a szűrés bevezetésének alapfeltételei heredaganat esetén nem teljesülnek. Az európai irányelvek nem támogatják a rutinszerű szűrést, ugyanakkor magas kockázatú csoportok esetén javasolják a rendszeres hereönvizsgálattal kapcsolatos tájékoztatást. A hosszabb betegkésedelem a hererák magasabb stádiumban történő felismerésével és kedvezőtlenebb kimenetellel jár. A betegkésedelem kifejezettebb az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú populációkban. Jelen közlemény célja a hereönvizsgálat szerepének bemutatása, amely nem szűrővizsgálatként, hanem a hereállapot-tudatosság eszközeként értelmezhető. A rendszeres önvizsgálat hozzájárulhat a korai felismeréshez és a túlélési eredmények javításához.

Azzal a kérdéssel, hogy „Miért nincs erre szűrővizsgálat?” gyakran találkozhat az az orvos, aki heredaganatos betegekkel foglalkozik. Népegészségügyi szempontból akkor indokolt egy betegség rendszeres szűrése, ha az gyakori és jelentős egészségkárosodást okoz, rendelkezik kimutatható preklinikai szakasszal, a korai felismerés bizonyítottan javítja a betegség kimenetelét, hatékony kezelés áll rendelkezésre, a szűrővizsgálat megbízható és elfogadható, valamint a szűrés összesített haszna meghaladja az általa okozott ártalmakat (1).
A hererák a felnőttkori daganatok 1%-át, az urológiai rosszindulatú daganatok körülbelül 5%-át teszi ki. Az esetek döntő többségében csírasejtes eredetű. Elsősorban fiatal férfiakat érint; az előfordulási csúcs nem seminomás heredaganatok esetében a 25–29 éves, míg a seminomák esetében a 35–39 éves korosztályban jelentkezik. Az elmúlt évtizedekben az incidencia mérsékelt növekedése figyelhető meg, különösen az iparosodott országokban. A modern, kockázathoz igazított terápiás stratégiáknak köszönhetően a heredaganatos betegek mintegy 90–95%-a meggyógyítható, még előrehaladott stádiumban is. A daganatos here sebészi eltávolítása után, a TNM-stádium és a kockázati csoport függvényében platinaalapú kemoterápia alkalmazása javasolt. A kedvező prognózis ellenére a betegség kimenetelét jelentősen befolyásolja a felismerés időpontja, mivel a késői diagnózis nagyobb tumorvolumennel és összetettebb kezeléssel járhat. A heredaganatos betegek többsége fiatal, hosszú várható élettartamú, ezért a túlélés mellett kiemelt jelentőségű a kezelés késői mellékhatásainak csökkentése és a fertilitás megőrzése (2–4).
A népegészségügyi szűrésnek (még hatékony programok esetén is) számos potenciális ártalma van, amelyeket a várható haszon mérlegelésekor figyelembe kell venni. A szűrővizsgálatok elkerülhetetlenül együtt járnak fals pozitív eredményekkel, amelyek további, gyakran invazív diagnosztikus beavatkozásokat, pszichés terhelést és felesleges egészségügyi költségeket okozhatnak. A túldiagnosztizálás olyan betegségek vagy elváltozások felismerését jelenti, amelyek a beteg élete során klinikailag soha nem váltak volna jelentőssé, mégis kezelést indukálnak, ami túlkezeléshez és indokolatlan mellékhatásokhoz vezethet. A szűréshez kapcsolódó kezelések ártalmai (például sebészi, gyógyszeres vagy sugárterheléssel járó beavatkozások) bizonyos esetekben meghaladhatják magának a betegségnek az ártalmát. A negatív eredmény hamis biztonságérzetet kelthet, ami késleltetheti a tünetek megjelenésekor az orvoshoz fordulást. A szűrés pszichológiai következményei közé tartozhat a szorongás, a betegszerepbe kerülés és az egészségesnek hitt egyének megbélyegzése. Emellett jelentős erőforrás-felhasználással járhat, amely más, bizonyítottan hatékony ellátásoktól vonhat el kapacitást. Mindezek miatt a szűrés népegészségügyi bevezetése csak akkor indokolt, ha a program összesített egészségnyeresége bizonyítottan meghaladja az általa okozott egyéni és társadalmi ártalmakat (1, 5).
Az Ilic és Misso (6) által jegyzett Cochrane-áttekintés szerint jelenleg nincs randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó bizonyíték arra, hogy a hererák szűrése (akár orvosi fizikális vizsgálattal, akár hereönvizsgálattal) csökkentené a hererák-specifikus vagy az összmortalitást. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a heredaganat alacsony incidenciájú betegség, ugyanakkor a kezelés eredményessége még előrehaladott stádiumban is kedvező, ami a lakossági szűrés várható hasznát jelentősen korlátozza. Ennek megfelelően a Cochrane-áttekintés nem támogatja a rutinszerű, populációszintű hererákszűrést, ugyanakkor kiemeli az emelkedett kockázatú férfiak célzott tájékoztatásának jelentőségét.
A rendszeres, orvos által végzett szűrővizsgálat alternatívája a férfiak önmegfigyelésén alapuló hereönvizsgálat. Az európai ajánlás (7) nem javasolja rutinszerű szűrővizsgálatként az önvizsgálatot tünetmentes férfiaknál, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a heredaganatok jelentős részét a betegek maguk észlelik vagy a partnerük észleli. Huddart és munkatársai (8) megfigyelései szerint az angliai és walesi hererákos betegek túlélése az 1980-as évektől 2001-ig folyamatosan javult, annak ellenére, hogy a terápia nem változott jelentősen ebben az időszakban. A javulás a korábbi felismerésnek, a diagnosztikus késedelem csökkenésének és a specializált centrumokban történő ellátás elterjedésének tulajdonítható. A szerzők szerint nőtt a korai stádiumban diagnosztizált esetek aránya („stage migration”), ami jelentősen hozzájárult a jobb túlélési eredményekhez. A cikk hangsúlyozza az egészségügyi ellátórendszer szervezettségének és a betegedukációnak a szerepét is a túlélési eredmények javításában. Az 1990-es évek eleje óta több jótékonysági és civil szervezet (köztük a The Everyman Cam­paign és a Cancer Research UK) aktív szerepet vállalt a heredaganattal kapcsolatos ismeretterjesztésben és figyelemfelhívásban. Ezeknek a kezdeményezéseknek köszönhetően vált ismertté a lakosság körében a hereönvizsgálat jelentősége.
Magyarországon ugyanakkor a hererák mortalitása a régió országaihoz képest kedvezőtlen; 2022-ben 46 hazai, heredaganattal kapcsolatos halálesetet regisztráltak (9). Küronya és munkatársai (10) ismertették, hogy a hosszabb betegkésedelem szignifikánsan összefüggött a felfedezéskor magasabb stádiumú nem seminomás heredaganatokkal, továbbá az elhunyt betegek több mint fele egy évnél hosszabb ideig halogatta az orvos felkeresését. A betegkésedelemmel legszorosabban összefüggő tényezők a beteg és az édesanya iskolai végzettsége voltak, ami az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú populációk célzott edukációjának jelentőségére hívja fel a figyelmet. Egy hazai tanulmány megerősítette, hogy az optimális onkológiai és sebészi eredmények, valamint az alacsony szövődményarány elérése érdekében a betegek nagy esetszámú, megfelelő tapasztalattal rendelkező centrumokba történő irányítása javasolt (11).
A szakrendelői gyakorlatban az orvos feladata annak hangsúlyozása, hogy átlagos kockázat esetén a rendszeres hereönvizsgálat nem kötelező, ugyanakkor bármilyen új vagy szokatlan hereeltérés észlelésekor késlekedés nélküli orvosi vizsgálat szükséges. Emelkedett kockázatú férfiaknál (például cryptorchidismus, hereatrófia, pozitív családi anamnézis vagy korábbi heredaganat esetén) rendszeres hereönvizsgálat javasolt (7). Fontos, hogy a heredaganaton átesett betegek fiúgyermekeinek tartott tanácsadáskor a hangsúly ne a szorongáskeltő szűrésen legyen, hanem a serdülőkortól kezdődő testtudatosságon és azon az üzeneten, hogy bármilyen herében észlelt elváltozás esetén halogatás nélkül, bátran kérjenek orvosi segítséget.
A hereönvizsgálat célja nem a tünetmentes daganatok rutinszerű keresése, hanem a normál hereállapot megismerése (hereállapot-tudatosság, testicular awareness) és az újonnan megjelenő elváltozások korai felismerése. A vizsgálatot havonta egyszer javasolt elvégezni, lehetőleg meleg zuhany vagy fürdés után, amikor a herezacskó ellazult állapotban van. Ilyenkor a heréket egyenként, két kéz ujjai között, lassú, körkörös mozdulatokkal kell áttapintani, figyelve a méret, a konzisztencia és a felszín esetleges változásaira, valamint az epididymis és funiculus spermaticus fiziológiás képletének felismerésére. Különösen fontos figyelmeztető jel a fájdalmatlan, kemény csomó, a here méretének vagy konzisztenciájának megváltozása, illetve az aszimmetria kialakulása. Kivizsgálandó továbbá a tartós here- vagy herezacskótáji fájdalom, húzóérzés, a herezacskó hirtelen duzzanata vagy folyadékgyüleme, valamint bármely nem magyarázható gyulladásos jel. A döntő szempont nem a fájdalom, hanem az újdonság és a változás, ezért minden bizonytalan eredetű eltérésnél késlekedés nélküli urológiai vizsgálat indokolt (7). Hazánkban az urológiai szakrendelés nem beutalóköteles, ezért aggasztó jelek esetén a területileg illetékes ellátóhelyen azonnali segítség kérhető.

Összefoglalás

A heredaganat esetében a szervezett népegészségügyi szűrés feltételei nem teljesülnek, ezért az európai irányelvek nem támogatják a rutinszerű szűrővizsgálatok bevezetését. Ugyanakkor a betegkésedelem szerepe egyértelműen igazolt a kedvezőtlenebb stádiumeloszlás és kimenetel kialakulásában, különösen alacsonyabb szocioökonómiai státuszú csoportokban. Magyarországon a heredaganathoz társuló mortalitás a régió több országához képest magas, ami tovább növeli a korai orvoshoz fordulást elősegítő betegedukáció jelentőségét. A hereönvizsgálat megfelelően értelmezve nem szűrőmódszer, hanem a normál hereállapot megismerését és az újonnan jelentkező elváltozások felismerését szolgáló eszköz. Az orvos feladata a differenciált betegedukáció: átlagos kockázat esetén a figyelmeztető tünetek felismerésének hangsúlyozása, míg emelkedett kockázatú férfiaknál a rendszeres önmegfigyelés támogatása. E szemlélet hozzájárulhat a betegkésedelem csökkentéséhez és a heredaganat kedvező túlélési eredményeinek további javításához.
Jelen kézirat mellékleteként tisztelt Kollégáink rendelkezésére bocsátunk egy, a betegek számára közérthető nyelvezettel megfogalmazott tájékoztatót a hereönvizsgálatról és a heredaganat korai felismerésének jelentőségéről. Az anyag célja a hereállapot-tudatosság elősegítése, összhangban a jelenlegi európai ajánlásokkal. Javasoljuk a melléklet nyomtatását és alkalmazását a mindennapi szakrendelői gyakorlatban, ezzel elősegítve a nélkülözhetetlen, ám időigényes betegedukációt. A melléklet letölthető folyóiratunk online felületérő  (magyurol.hu), valamint az URODOKI betegedukációs honlapról (https://urodoki.hu/hererak/).

Irodalom

1. Dobrow MJ, Hagens V, Chafe R, Sullivan T, Rabeneck L. Consolidated principles for screening based on a systematic review and consensus process. Can Med Assoc J 2018; 190(14): E422–9.
2. Fazekas FE. Early detection and complex treatment of metastatic testicular germ cell cancer. Szeged: Szegedi Tudományegyetem; 2024.
3. Park JS, Kim J, Elghiaty A, Ham WS. Recent global trends in testicular cancer incidence and mortality. Medicine 2018; 97(37): e12390.
4. Laguna MP, Albers P, Bokemeyer C, Richie JP, editors. Cancer of the Testis. London: Springer London; 2011.
5. Bulliard JL, Chiolero A. Screening and overdiagnosis: public health implications. Public Health Rev 2015; 36(1): 8.
6. Ilic D, Misso ML. Screening for testicular cancer. Cochrane Database of Systematic Reviews 2011 Feb 16; (2): CD007853.
7. EAU Guidelines. Edn. presented at the EAU Annual Congress Paris 2024. EAU Guidelines Office, Arnhem, the Netherlands; 2024.
8. Huddart RA. Survival from testicular cancer in England and Wales up to 2001. Br J Cancer 2008; 99(S1): S83–5.
9. Ferlay Jacques, Ervik Morten, Laversanne Mathieu. Global Cancer Observatory: Cancer Today. Lyon, France: International Agency for Research on Cancer. Available from: https://gco.iarc.who.int/today
(Accessed: 03.09. 2024.)
10. Küronya Z, Fröhlich G, Ladányi A, Martin T, Géczi L, Gyergyai F, et al. Low socioeconomic position is a risk factor for delay to treatment and mortality of testicular cancer patients in Hungary, a prospective study. BMC Public Health 2021; 21(1): 1707.
11. Fazekas FE, Ujfaludi Z, Biró K, Páhi ZG, Buzogány I, Sükösd F, et al. Complex treatment of residual metastatic germ cell cancer: A single center experience. J Biotechnol 2024; 389: 61–7.