Urosepsis: Diagnosis and management in light of the 2026 Surviving Sepsis Campaign Guidelines

DOI: 10.22591/magyurol.2026.2.bagdyv.76

Authors:
Bagdy Virág dr.
Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Osztály, Budapest

Summary

Urosepsis is a life-threatening condition associated with organ dysfunction developing secondary to urinary tract infection. Early recognition and timely initiation of empiric antimicrobial and fluid therapy are key determinants of outcome. The aim of this review is to summarize current diagnostic and therapeutic recommendations for urosepsis based on the 2026 Surviving Sepsis Campaign guidelines. It reviews the role of early warning scoring systems in the early recognition of sepsis, as well as current recommendations regarding diagnostics and antibiotic therapy. One of the most important innovations of the guideline is that the timing of antibiotic therapy is determined not uniformly, but according to the probability of sepsis and the severity of the patient’s condition. Current recommendations aim to support early, targeted treatment while reducing the risks associated with unnecessary antibiotic use.

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2026 | 38. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM

Összefoglalás

Az uroszepszis húgyúti fertőzés talaján kialakuló, életet veszélyeztető, szervdiszfunkcióval járó állapot. A korai felismerés, valamint az időben megkezdett empirikus antibiotikum- és folyadékterápia alapvetően meghatározza a kimenetelt. A közlemény célja az uroszepszis aktuális diagnosztikai és terápiás ajánlásainak áttekintése a 2026-os Surviving Sepsis Cam­paign irányelvei alapján. Bemutatja a szepszis korai felismerését segítő „early warning” pontrendszerek szerepét, valamint a diagnosztika és az antibiotikumterápia aktuális ajánlásait. Az irányelv egyik legfontosabb újítása, hogy az antibiotikumterápia időzítését nem egységesen, hanem a szepszis valószínűsége és az állapot súlyossága alapján határozza meg. A jelenlegi ajánlások célja a korai, célzott kezelés elősegítése, miközben mérsékelik a szükségtelen antibiotikumhasználattal összefüggő kockázatokat.

Definíció és diagnosztikai szemlélet

A szepszist a szervezet fertőzésre adott válaszreakciójának zavara okozza; életet veszélyeztető szervi diszfunkcióval járó állapot. A szeptikus sokk ennek súlyos formája, amelyet kifejezett keringési elégtelenség, sejtszintű diszfunkció és metabolikus zavar jellemez, és magas halálozási kockázattal jár. Megfelelő volumenpótlás ellenére is klinikailag tartós hypotoniával (artériás középnyomás [MAP] 2 mmol/l) jár (2).
A 2026-os ajánlás hangsúlyozza, hogy a szepszis diagnózisa a gyakorlatban gyakran nem egyértelmű, ezért egy valószínűségi alapú kategóriarendszert vezettek be:

• biztos szepszis (definite): fertőzés és szervi diszfunkció egyértelműen igazolt;
• valószínű szepszis (probable): a szepszis a legvalószínűbb diagnózis;
• lehetséges szepszis (possible): szepszis felmerül, de alternatív diagnózis is valószínű;
• nem valószínű szepszis (unlikely): a klinikai kép nem támasztja alá a szepszist (2).

Patofiziológia

Az uroszepszis leggyakrabban felszálló húgyúti fertőzés következménye, amely a húgycső kolonizációjától a hólyagon keresztül a vesékig terjedhet, pyelonephritist okozva, majd hematogén disszemináció révén szisztémás gyulladásos választ indukálhat (3).
A szepszis patofiziológiájának központi eleme a fertőzésre adott diszregulált immunválasz. A kórokozókhoz társuló molekuláris mintázatok (PAMP) és a sejtkárosodás során felszabaduló molekulák (DAMP) a veleszületett immunrendszer mintázatfelismerő receptorain (pl. toll-like receptorok) keresztül aktiválják a gyulladásos kaszkádot. Ennek eredményeként proinflammatorikus citokinek (TNF-a, IL-1b, IL-6) szabadulnak fel.
A korai immunválasz célja a kórokozók eliminációja, ennek túlzott mértéke azonban szövetkárosodáshoz vezet. Ezzel párhuzamosan antiinflammatorikus mechanizmusok is aktiválódnak. A szepszis jellegzetessége, hogy a pro- és antiinflammatorikus válasz egyidejűleg zajlik, és egyensúlyuk felborulása egyszerre vezethet hiperinflammatióhoz és immunszuppresszióhoz.
Az endothel diszfunkciója kulcsszerepet játszik a folyamatban. A glikokalix károsodása, az érpermeabilitás fokozódása és a mikrothrombus-képződés a mikrocirkuláció romlásához vezet. A szöveti hipoperfúzió következtében anaerob metabolizmus indul, laktát halmozódik fel, és sejtszintű energiahiány alakul ki. A mitokondriális diszfunkció tovább súlyosbítja ezt az állapotot, ami végül többszervi elégtelenséghez vezet (4).

Klinikai kép

Az uroinfekció tünetei változatosak, mivel a húgyúti fertőzés különböző lokalizációi eltérő klinikai képpel járnak (3):

• cystitis: dysuria, haematuria, suprapubicus fájdalom;
• pyelonephritis: láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, hányinger/hányás;
• prostatitis: láz, perinealis fájdalom, obstruktív vizelési panaszok.

Szepszis esetén ezekhez szisztémás tünetek társulnak.

A szepszis felismerése

A korábbi gyakorlatban alkalmazott qSOFA (quick sequential organ failure assessment score) használatát alacsony szenzitivitása miatt a 2026-os ajánlás nem javasolja önálló szűrőeszközként. Helyette Early Warning Score rendszerek, különösen a National Early Warning Score 2 (NEWS2) alkalmazása javasolt.
A NEWS2 ≥5 pont kulcsfontosságú határérték, amely infekció gyanúja esetén szepszis lehetőségét veti fel, és sürgős klinikai értékelést igényel (2, 5).

Diagnosztika

A szepszis diagnózisa átfogó klinikai vizsgálaton alapul, amely során a fertőzés jelenlétét és a kialakuló szervi diszfunkciót együttesen kell értékelni (2).

Szervi diszfunkció

A szervi diszfunkció meghatározására a SOFA-score alkalmazható; ≥2 pontos emelkedés szepszist valószínűsít (1).

Laboratóriumi vizsgálatok

Szükséges laborok a vérkép, a kémia, az ionok, a gyulladásos paraméterek és a részletes biokémiai laborvizsgálat. A gyulladásos paraméterek (CRP, prokalcitonin) segíthetik a klinikai döntést, de önmagukban nem diagnosztikusak. A prokalcitonin értékénél meghatározóbb a klinikai kép, azonban az antibiotikumterápia deeszkalációjában fontos szerepe van.
A szérumból mért laktát a szöveti hipoperfúzió fontos markere.
>2 mmol/l esetén rendszeres mérése szükséges.
Uroszepszis gyanúja esetén mindig szükséges vizeletmintát is venni (2, 3).

Mikrobiológia

Szepszis gyanúja esetén hemokultúra levétele javasolt az antibiotikumkezelés megkezdése előtt, ha ez nem okoz késedelmet a terápia megkezdésében. Uroszepszis gyanúja esetén vizelettenyésztés is szükséges (2, 3).

Képalkotás

Az uroszepszis egyik leggyakoribb oka a postrenalis obstrukció. Az ultrahang az esetek jelentős részében elegendő a kiváltó ok diagnosztikájához. A CT-vizsgálat nagyobb diagnosztikus pontosságot biztosít, különösen komplikált esetekben (3).

Kezelés

Antibiotikumterápia

A 2026-os ajánlások egyik lényegi újítása, hogy az antibiotikumterápia időzítését nem egységesen, hanem a betegség súlyossága és a szepszis valószínűsége alapján kell meghatározni. Ez a megközelítés a felesleges antibiotikumterápia csökkentését célozza, miközben a valóban súlyos esetekben biztosítja az időben történő ellátást (1. ábra).

1. Szeptikus sokk (bármely valószínűségi kategória):
– azonnali antibiotikumterápia, lehetőleg 1 órán belül;
– késlekedés szignifikánsan rontja a túlélést.

2. Valószínű vagy igazolt szepszis (sokk nélkül):
– antibiotikumterápia 1 órán belül javasolt.

3. Lehetséges szepszis (bizonytalan infekció):
– rövid, célzott diagnosztika (≤3 óra);
– antibiotikum csak akkor indokolt, ha az infekció válik a legvalószínűbb diagnózissá;
– legkésőbb 3 órán belül, ha a szepszis gyanúja fennmarad.

Az antibiotikumterápia korai megkezdése kulcsfontosságú, ugyanakkor mérlegelni kell a felesleges alkalmazás kockázatait (rezisztencia, mikrobiom-károsodás, mellékhatások), mivel a kezdetben szepszis miatt kezelt betegek 10–30%-ánál végül nem igazolódik fertőzés. A feltételezett szeptikus beteg esetében az infekció valószínűségének és az állapot súlyosságának együttes mérlegelése határozza meg az antibiotikumterápia szükségességét és sürgősségét (2).

Uroszepszis antibiotikumterápiája

Az empirikus kezelésnek a leggyakoribb, Gram-negatív uropatogéneket kell lefednie (pl. E. coli, Klebsiella spp., Proteus spp.), figyelembe véve a helyi rezisztenciaviszonyokat és a multidrug resistant (MDR) baktériumok kockázatát. Elsőként választandó szerek közé tartoznak a 3–4. generációs cefalosporinok, piperacillin–tazobactam, karbapenemek és fluorokinolonok.
Magas MDR-rizikó esetén szélesebb spektrum vagy kettős Gram-negatív lefedés is indokolt lehet.
A választást betegspecifikus tényezők (allergia, vesefunkció) és szükség esetén a helyi antibiogram segíti; speciális esetekben (pl. Enterococcus gyanúja) célzottabb terápia szükséges (6).

Antibiotikumstratégia

Az antibiotikumterápia során kulcsfontosságú az adekvát kezdeti lefedés, ugyanakkor a kezelés során törekedni kell a spektrum szűkítésére. A felesleges antibiotikumok elhagyása vagy a spektrumuk szűkítése alapvető a mellékhatások és rezisztencia csökkentésében. A kezelés leállításában a prokalcitonin és a klinikai állapot együttes értékelése segíthet.
A b-laktám antibiotikumok elhúzódó vagy folyamatos infúzióban történő adása, leginkább a piperacillin–tazobactam és a karbapenemek esetén javíthatja a farmakodinámiás hatékonyságot.

Empirikus antifungális terápia

Rutinszerű empirikus antifungális kezelés nem javasolt.
Csak magas kockázatú betegekben mérlegelendő:

• immunszuppresszió;
• tartós antibiotikumkezelés;
• elhúzódó intenzív osztályos kezelés;
• intraabdominalis fertőzés (2).

Folyadékreszuszcitáció

A szepszis okozta hipoperfúzió kezelése azonnali folyadékreszuszcitációt igényel, amelyet már a felismeréskor el kell kezdeni. Az első 3 órában legalább 30 ml/ttkg intravénás krisztalloid adása javasolt (2).

Vazopresszorkezelés

Szeptikus sokkban a vazopresszorkezelést nem szabad késleltetni, ezért szükség esetén perifériásan is megkezdhető, amíg a centrális vénás hozzáférés biztosítása megtörténik.
A cél a megfelelő perfúzió fenntartása:

• általános cél MAP ≈ 65 Hgmm;
• idősebb (≥65 év) betegeknél 60–65 Hgmm tartomány is elfogadható.

Szepszisben az elsőként választandó vazopresszor a noradrenalin (másodvonalban vazopresszin, harmadvonalban adrenalin) (2).

Az infekció forrásának kezelése

Uroszepszisben a fertőzés hátterében gyakran húgyúti obstrukció (pl. kő, szűkület), esetleg tályog áll. Ezért az ellátás során elengedhetetlen az oki kezelés, beleértve az obstrukció mielőbbi megszüntetését és a tályogok drenálását is (3).

Összefoglalás

A 2026-os ajánlások a szepszis ellátásának személyre szabott megközelítését hangsúlyozzák, amely a klinikai állapot, a fertőzés valószínűsége és a szervi diszfunkció együttes értékelésén alapul. Ez a szemlélet a korai ellátás biztosítása mellett az antibiotikumterápia tudatosabb alkalmazását is támogatja.

Irodalom

1. Singer M, Deutschman CS, Seymour CW, et al. The Third International Consensus Definitions for Sepsis and Septic Shock (Sepsis-3). JAMA 2016; 315(8): 801–10. https://doi.org/10.1001/jama.2016.0287.

2. Prescott HC, Antonelli M, Alhazzani W, et al. Surviving Sepsis Campaign: International Guidelines for Management of Sepsis and Septic Shock 2026. Crit Care Med 2026.
https://doi.org/10.1097/CCM.0000000000007075.

3. Avital Porat, Beenish S. Bhutta, Stuart Kesler. Urosepsis. StatPearls [Internet] 2023. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK482344/
(accessed May 25, 2026).

4. van der Poll T, Shankar-Hari M, Wiersinga WJ. The immunology of sepsis. Immunity 2021; 54(11): 2450–64. https://doi.org/10.1016/j.immuni.2021.10.012.

5. Royal College of Physicians. National Early Warning Score (NEWS) 2: Standardising the assessment of acute-illness severity in the NHS. London: 2017.

6. Trautner BW, Cortés-Penfield NW, Gupta K, et al. Clinical Practice Guideline by Infectious Diseases Society of America (IDSA): 2025 Guideline on Management and Treatment of Complicated Urinary Tract Infections: Selection of Antibiotic Therapy for Complicated UTI. Clinical Infectious Diseases 2025. https://doi.org/10.1093/cid/ciaf460.