Beszámoló az urológiai fekvőbeteg-ellátásról a 2018-as adatok alapján
DOI: 10.22591/magyurol.2020.1.boszormenyinagyg.26
Authors:
Böszörményi-Nagy Géza dr.
Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Urológiai Osztály, Budapest (osztályvezető Böszörményi-Nagy Géza dr.)
Summary
A Kollégium, a Társaság és a Magyar Urológia folyóirat összefogásával végzett adatgyűjtést 2012-ben kezdtük újra, úgy, hogy az ez évi adatösszesítéssel már 7 év folyamatos adatszolgáltatásának eredményeit értékelhetjük. Maga az adatgyűjtés a korábban kidolgozott, egységes, elektronikus formában történik, így az értékelés gyorsabbá, könnyebbé vált. Az osztályok együttműködésének, az adatszolgáltató kollégák munkájának köszönhetően áll rendelkezésünkre tevékenységünk fontosabb mutatóinak és a műtéti statisztikánk összesítése. Köszönet érte valamennyi együttműködőnek. A Magyar Urológia folyóirat éves első számában hagyományosan beszámolunk az éves műtéti statisztikai adatok összesítéséről.
LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2020 | 32. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM
A fekvőbeteg-intézmények száma változatlanul 37, a fontosabb adatok a korábbi év adataihoz hasonlóak, míg a case-mix indexünk tovább nőtt (1. táblázat).
Az átlagos ápolási napok értéke 2012 óta stabilizálódni látszik, az utóbbi két évben 3,7 nap (1. ábra).
A felső húgyúti kövesség miatt végzett beavatkozások száma a múlt évi adatokkal csaknem egyező, az ESWL-ek nagy száma változatlanul meghatározza az összes beavatkozások számát (2. ábra).
Az ESWL-esetek aránya az összes egyéb beavatkozásokhoz képest változatlanul 21%.
A percutan kőeltávolítások aránya csökkenő, az ureteroszkópiáké viszont – évről évre – növekvő tendenciát mutat az évek során.
Az urológiai laparoszkópos műtétek száma tovább növekedett, meghaladta a háromezret.
Szinte valamennyi laparoszkópos műtétből többet végeztünk, mint előző években (2. táblázat).
Növekedett a vesemegtartó műtétek nephrectomiához viszonyított aránya, folytatódik tehát a tendencia, egyre több vesét tudunk megtartani.
Csak kis mértékben, de csökkent a radikális prostatectomiák száma, az összműtéti szám változatlanul a lélektani 1000-es határ feletti (3. ábra).
Nem mutat növekedést a radikális cystectomiák száma, 308 műtét történt.
A vizeletelvezetések közül továbbra is szívesebben választottuk a Bricker-műtétet, az orthotop hólyagpótlások száma 2018-ban kissé növekedett (4. ábra).
Összesítve, az adatokból látszik, hogy az urológiai fekvőbeteg-ellátás minden nehézsége ellenére lassan, de a korszerű irányba halad.
Ami az immár hétéves adatgyűjtést és értékelést illeti, szólnunk kell annak hiányosságairól is.
Az adatbázisból hiányzik a szakrendelőkben, a magánellátásban végzett beavatkozások száma, nincs adatunk a szakmaidegen ellátásokról sem. Adatszolgáltatásunk hiányos a matrix osztályok növekvő száma miatt is, ahonnan sajnos nem kapunk meg alapvető adatokat, például a case-mix indexértékét. Az adatbázis nem nyilatkozik a betegszámról, azaz csak esetszámokat regisztrálunk. Ennek különösen a köves és a hólyagdaganatos betegek kezelésénél lenne jelentősége, hogy az újrakezelési arányokat megtudjuk.
Nem nyilatkozhatunk a szakmai minőségről és a költséghatékonyságról, bár indikátorok az adatokból meghatározhatók lennének.
A statisztikai adatok értéke ettől függetlenül óriási. Lehetőséget nyújtanak saját tevékenységünk értékelésére, megerősíthetik, vagy megkérdőjelezhetik mindennapos gyakorlatunkat. Hazai és nemzetközi adatok összevetése válik lehetővé, előadásainkban végre hazai adatokra is hivatkozhatunk, nemcsak külföldi epidemiológiai grafikonokra.
Remélhetőleg a munka folytatódik, és további adalékul szolgál urológiai tevékenységünk minél korszerűbb és hatékonyabb végzéséhez.
Örömmel számolok be viszont arról, hogy az Egészségügyi Szakmai Kollégium Urológiai Tagozatának ülésén 2019 novemberében két meghívottat köszönthettünk, a NEAK Főigazgató-helyettesét és a Semmelweis Egyetem Klinikai Központ Szakmai Irányítási és Szervezési Főigazgatóját. A finanszírozás újragondolását tervező két szakember elkérte statisztikai adatainkat, hogy abból tájékozódhassanak. Reménykedhetünk abban, hogy a szakmai grémium és az egészségügy vezetésének együttműködésével a finanszírozás szakmai és szakmapolitikai átgondolása, észszerű módosítása lehetőséget nyújt szakmai előrelépésre.
