Az Orvosi Hetilap és a Gyógyászat 1921-es évfolyamában megjelent urológiai tárgyú dolgozatokró

DOI: 10.22591/magyurol.2020.3.romicsi.109

Authors:
Romics Imre dr.
Semmelweis Egyetem, Urológiai Klkinika, Budapest (igazgató: Nyirádi Péter dr.)

Summary

Az 1921-ben megjelent dolgozatok egy részét bizonyára még 1920-ban, tehát száz éve írták a szerzők. Nem érdektelen visszatekinteni mit tudtak már akkor is korábbi kollégáink, mi volt akkor aktuális téma és mi volt a véleményük, tapasztalatuk.
1920-ban az Orvosi Hetilap 65. évfolyamának számai jelentek meg. Az Orvosi Hetilap ez idő szerinti főszerkesztője Lenhossék Mihály, szerkesztője Székely Ágoston egyetemi tanárok voltak.
Mező Béla dr., egyetemi magántanár az „Új Szent István Kórház gyermekosztályainak sebészrendelő főorvosa” dolgozatának címe: A sebészeti csomó kötésének egyszerű és gyors módja. A dolgozat a csomózás fontosságát emeli ki, ami ma sem kevésbé fontos, mint száz éve. Asszony (!)-, hajós- és a sebészcsomót ismerteti. Az asszonycsomó a legrosszabb, mert az egyik szár egyenes marad, a másik szár ahhoz kötődik meg, tehát csúszik a csomó. A hajós már jobb (a részletes leírás ellenére egyiknél sem jöttem rá, hogyan kell csinálni), a sebészi csomó elnevezés ismerős. Mező egy újabb „fektetési pronációs csomóképzés”-nek nevezi saját ötletét és 4 fotóval illusztrálja is. Bizonyára felületes olvasásomnak tulajdonítható, hogy a leírás alapján a catgut-ot nem tudnám az ő újítása szerint megkötni…

LAPSZÁM: MAGYAR UROLÓGIA | 2020 | 32. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM

Rihmer Béla dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos „A prostata sebészete” című dolgozatát három részletben közlik egymást követő lapszámokban.
A dolgozatot a prosztata gennyedésével kezdi. 19 betegéből hatnak volt gonorrhoeás eredete, de társultak a prosztatagennyedéshez (tályoghoz) prosztatatúltengés, húgycsőszűkület, krónikus pyelonephritis és szepszis is. 19 betegéből előzetesen 12-t katétereztek, ezután alakult ki a tályog. „Áttétes” prosztatatályogról is ír, amikor a távoli furunculus hematogén úton idézett elő prosztatagennyedést. A leírt tünetek ma is tankönyvi adatok. Káros kezelésnek tartja a masszázst, a „szondázást” (katéterezést?), cisztoszkópiát és a „heves-coitust”. A fentiek, valamint a lovaglás is „fellármázhatják” a prosztata „szunnya­dó” baktériumait.
Öt napig javasol Arzberger-melegítést (!), ennek hatására kifakad a tályog és a húgycsövön kifolyik. A fenti terápiát tejinjekcióval javasolja kiegészíteni. Komplikáltabb, ha a tályog nem a húgycső, hanem a hólyag vagy a rectum felé tör ki. A nyirokutakon való továbbterjedés thrombophlebitist, peritonitist okozhat. Sebészi beavatkozások közül a gáti tályogmegnyitás a legeredményesebb. Tárgyalja a hólyag- és húgycsőkövek szerepét is a tályog kialakulásában.
A második fejezet a prosztatatúltengésról szól. (Megjegyzendő, hogy a dolgozat végén nincs irodalomjegyzék, azonban az írás folyamán a szerző idézi más, bel- és külföldi urológusok tapasztalatát az épp tárgyalt kérdésről csak a név említésével, a folyóirat, kötet-, oldalszám megnevezése nélkül. Ez minden dolgozatnál így szerepel a lapban.)

A prosztatatúltengés etiológiájáról Rihmer azt írja, hogy „homályos”. Bár számos teóriát és szerzőt idéz. Ma sem tudunk sokkal többet.
A terápiás lehetőségek közül elsőként a prosztata vagy a herék besugárzását ismerteti. Az eredmény szegényes. A „kathererismussal” kezelt betegek 30%-a szepszisben hunyt el! Sok az urémiás halálok is.

A cystostomia is egy lehetőség, nyílt műtéttel Pezzer-katétert helyeztek be (1. ábra). Szövődményei a hólyagkő, sebgyógyulási zavar, sebváladékozás.

A „radikális” műtét alatt a mai transvesicalis prostatectomiát értik. Úgy érzem, ez egy utolsó lehetőség volt. Gondoljunk bele: nem volt transzfúzió, nem volt antibiotikum, nem volt ballonos katéter, felszívódó fonal, spinális érzéstelenítés, jó műtőlámpa és műtőasztal. Ennek a fele a 70-es években sem volt, sok is volt a hólyagsipoly…

Rihmer kétszakaszos prosztataműtétről ír magyarázat nélkül, valószínűleg, ez akkor mindenki előtt ismert volt. A két szakasz nem az, ami az 50-es, 60-as években volt. Először volt a kisműtét, azaz a kétoldali vasectomia, majd egy újabb felvétel során a prosztataenukleáció lokálban. A hetvenes években ezt már egy ülésben csinálták/csináltuk. A két szakasz első része – így olvastam ki a sorok között – egy Pezzer-katéter behelyezése volt sectio alta útján. Ezzel azt érték el, amit ma a nagyvolumenű, totális retenció esetén a műtét előtt 3-4 héttel behelyezett katéter vagy epicystostomia, az esetleges urémia normalizálódása, a hólyag tónusának javítása céljából.

Fontosnak tartja Rihmer a műtét előtti labor-, vesefunkciós vizsgálatokat (vizeletfajsúly, hígításkoncentrálás, indigocarmin-kiválasztás, kryoscopia [vizelet fagyáspontcsökkenés?]), maradék nitrogénmeghatározás a szérumban. A műtéti technika, vérzéscsillapítás, öltés, tamponálás, folyamatos öblítés is szóba került.
Az Orvosi Hetilapban a Budapesti Királyi Orvosegyesület programjait is ismertetik, az előadások rövid összefoglalójával együtt. Egy alkalommal Mező Béla a vándorvese új műtéti technikáját ismerteti. A decapsulált felső pólust a „megkapart” rekeszhez négy öltéssel rögzíti.
Schnitzer Oszkár a húgycső és a hólyag idegen testjeiről beszélt. Az idegen testek: szilvamag, kácsatrachea (!), viaszdarab, illetve két háborús sérülés késői szövődménye. Egy srapnelrepesz az uréterbe, egy lövedék a hólyagba vándorolt.
A Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesületének ülésén Illyés Géza tartott referátumot az uro-tbc-ről. Vese-tbc esetén a nephrectomia a helyes beavatkozás.

A német L. Casper Lehrbuch der Urologie c. könyvét ismertetik röviden a lap hasábján (ára 100 márka). A hirdetések sem maradhatnak el. Röntgenkészülék, kvarclámpa, gyógyszerek, mint Valoral (sedativum) Robeferrin cum et sine arzen…
Szanatóriumok hirdetik magukat! Pl. a svábhegyi Liget Szanatórium, a valamikori, 1980-as, 90-es években a SOTE III. sz. Belklinika épülete, 1921-ben, 30 éve és ma is a címe Eötvös u. 10–12. Klinikaigazgató volt Gerő Sándor majd Romics László. A háború előtt bel- és idegbetegek valamint üdülők részére áll rendelkezésre. Horthy lánya, Paula is volt itt tbc-je miatt „kezelésen”, de tbc miatt meghalt fiatalon.

Az 1920-ban elcsatolt területek fürdőhelyei továbbra is hirdetik magukat, a még magyar tulajdonosok. Pöstyén, Igló, Újtátrafüred, Tátraháza. De a Szív utcai Dajka-Intézet Wassermannra (luesz) megvizsgált bőtejű dadák szolgálatait ajánlja.

Egy körzeti orvosi pályázatot is érdemes megtekinteni. Pilisvörösvárra várják a jelentkezőt, akinek Pilisszentivánt is el kell látni. Javadalmazás: 1600 korona + korpótlék, 800 korona lakbér, 432 korona úti átalány, háborús és drágasági segély. Valamint „szabályrendeletileg megállapított rendelési és látogatási díj”, azaz honorárium. Aláírás: főszolgabíró. Babics mondása jut eszembe: a tekintetes címre nem tart igényt, de a professzori 860 (!) pengő jó lenne…
1920-ban a Gyógyászat lap tulajdonosai Scháchter Miksa örökösei voltak, a főszerkesztő Molnár Mihály és Lévy Lajos.
A márc. 27-i számban Genersich Antal emlékezete címmel Entz Béla írt egy terjedelmes ötoldalas dolgozatot, aki patológusként az urológiához is közel állt. Kertész Géza és Perczel Aladár egy „Kreangol” nevű antigonorrheikus ezüstkészítmény kedvező hatásáról írnak rövid dolgozatukban, amelyet 1%-os hígításban használnak.
Pfeiffer Ernő, műtőorvos-urológus a „Homoszexualitás here­átültetéssel gyógyított esete” címmel közöl egy esetet. Az átültetett herét a rekesz izmai közé operálta – a betegnek sérvműtétet mondva. Hat hét után frenetikus hatása volt…Követője valószínűleg nem akadt.
Porosz Mór egy pseudofrenulum preputii esetét írja le (nem egészen tiszta, hogy lehet dorsalisan frenulum). A prosztatatúltengést Reininger-féle myomotorral (faradicus áram) kezeli…

Alapi Henrik dr., egyetemi c. rk. tanár (Izraelita Hitközség Kórházának Sebészeti Osztálya) dolgozatának lényege a prosztataműtét. 14 prostatectomiájából 4 meghalt („nem túl nagy halálozás”). Ami csak ma tűnik furcsának, mert ő is írja, hogy csak a „kétségbeesett esetek” kerülnek műtétre. Korábban már tárgyaltuk, miért is volt ez a műtét akkor valóban heroikus beavatkozás. Ő is a „kétszakaszos” műtétet végezte.
Irodalmi szemle itt is van az „URULÓGIA” (sic!) fejezet alatt, pl. a Berl. Kl. W.-ből ismertetnek egy írást, a gonorrhoeát autovakcinával és saját fehérjével ajánlják kezelni.

A hirdetések száma meghaladja, minősége alulmúlja az Orvosi Hetilapét.

Összefoglalva, sem a méltóságos cím, sem a sok ezer koronás fizetés nem csábít vissza száz évvel, ma sokkal többet tudunk tenni a betegért, sokkal sikeresebben dolgozunk mindnyájan. De tudni, hogy honnan jöttünk és hová jutottunk, az nem felesleges.